Gyanítom, hogy mindenki rajzolt már valamit önszántából. Azok már sokkal kevesebben lehetnek, akiknek szokásává vált, hogy rajzoljanak. Lelkes Mátyás ezt a tábort erősíti, hiszen saját bevallása szerint naponta több órát gyakorol, és örökít meg tárgyakat – főként autókat – rajzlapon.

Már az óvodában is többet rajzolt, mint a korosztálya, erre még édesanyja figyelt fel annak idején. Már akkor is főként az autók kötötték le a figyelmét, de akkor még nem tudatosan figyelte a gépkocsikat. „A rajzolás végigkíséri az életemet, kamaszként pedig még inkább a szenvedélyemmé vált. Így a középiskolák között is azt kerestem, ahol hódolhatok a szenvedélyemnek. Bár szobrásznak is felvettek volna, végül a Hildet választottam” – meséli Mátyás, aki a mai napig kedveli az építészetet, de úgy érzi, neki szabadabb alkotási formára van szüksége.

Évekkel ezelőtt a Mobilis és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közös szervezésében valósult meg egy rajzpályázat, ahol Lelkes Mátyás is a nyertesek közé került. A program keretében, társaival együtt betekinthetett a formatervezés világába, ami újabb célt adott neki. „Teljesen lenyűgözött és a rabjává váltam. Azóta mindennap rajzolok egy autót, ami számomra a szabadságot és a haladást szimbolizálja” – mondja a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, majd hozzáteszi: „Nem vagyok kiemelkedően tehetséges, de rengeteget foglalkozom vele, ami meghozza a fejlődést. Nem vagyok kifejezetten szorgalmas sem. Meg kellett találnom azt, ami igazán foglalkoztat.”

A középiskolát végül nem fejezte be, mert úgy érezte, valami másban szeretne kiteljesedni. „El kellett gondolkodnom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Esti iskolában érettségiztem le, és addigra már tudtam, hogy a rajzolás az én utam.” Ennek az útnak egy újabb állomása, hogy majdnem maximális pontszámmal vették fel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező szakára. „Más jellegű tervezéseket kértek tőlem a felvételi során, de a portfólióban főként autókról készült rajzaim szerepeltek” – teszi hozzá Lelkes Mátyás, aki az érettségi után egy évet halasztott, mert fel kellett készülnie anyagilag, hogy Budapestre költözhessen.

Elmondása szerint, eddig több ezer órát töltött már rajzolással. Bár többnyire azért alkot, mert élvezi és fejlődni szeretne, számtalan alkalommal örökített meg autókat megrendelésre is. „Sokféle történet van. Keresett meg feleség azzal, hogy rajzoljam le a férje autóját. De volt olyan kérés is, hogy a nagypapának hiányzik egykori gépkocsija, rajzoljam meg, hogy legyen emléke róla.” Emellett tapasztalatait workshopok formájában is megosztotta már az érdeklődőkkel, és körvonalazódik egy fővárosi együttműködés is, közte és egy alkotóművészek számára eszközöket forgalmazó szaküzlet között. „Ez az üzlet workshopokat is szervez, ahol én is segíthetném az érdeklődőket. Van bennem egy ilyen ambíció, hogy segítsek másoknak a rajztudásuk fejlesztésében. A rajzolás törvényszerűségeken alapszik, amiknek a megértése sokat lendít a fejlődésen. Emellett türelemre is tanít és javítja a koncentrációt” – hangsúlyozza Lelkes Mátyás, akinek hosszú távú célja, hogy minél több emberrel megismertesse a rajz szépségeit.

Ha létezik olyan, hogy legfőbb cél, akkor Lelkes Mátyás ezt akkor éri el, ha az autógyártás jelentős szereplőinél dolgozhat formatervezőként. „Azt keresem szüntelenül, hogy mi az, amiért az emberek azt mondják valamire, hogy szép. Bármerre járok, aktívan figyelem az autókat. Hogyan mutatkoznak meg a térben? Hogyan reagál a karosszéria a fényre?”

Az egyetemi felvételivel újabb lépést tett céljai felé, de az elválás szülővárosától nem könnyű. „Nagyon szeretem Győrt, és kicsit ijesztő belegondolni a budapesti létbe, de ez is szükséges ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaimat.”