Az ókori görögök az agórát megszentelt területnek tartották, ahová a bűnösök nem léphettek be. Ez volt a város társadalmi és kereskedelmi központja, itt zajlott életük minden fontos történése. S bár azóta eltelt két és fél évezred, valami nem változott. Az igazi piac ma is több mint pusztán kereskedelmi helyszín. Hogy pontosan mennyivel, s hogy kinek mit jelent? Sorozatunkban ennek próbálunk utánajárni a belvárosi piacon.

Antalné Tuba Anita szombatonként termesztett barna és fehér csiperkegombát árul. A barna ízletesebb, vadabb, fűszeresebb zamatú. Pároláskor nem esik össze, roppanósabb marad, mint a fehér. Utóbbiból viszont többféle méretűt is a kosarunkba tehetünk. Az egészen kicsi salátának, tölteléknek, a közepes levesnek, paprikásnak kiváló, míg az nagyobbakból remek rántott csemegét készíthetünk.

Hol és hogyan termesztik a pincegombának is nevezett csiperkét?

Kis családi vállalkozásunk Győr határában működik, ahol van néhány fóliasátrunk, ott termesztjük a gombákat. Zsákokban hozzák a komposztot, ami már át van szövetve micéliummal (a gombafonalak szövedékét nevezik így), s nekünk az a feladatunk, hogy ezt megnövesszük, termőre fordítsuk. Megfelelő hőmérséklet, levegő, páratartalom kell hozzá. Nyáron hűteni, télen fűteni kell az optimális hőmérséklethez. Sok munkát ad, a férjemmel csináljuk ketten, és van néhány segítségünk. Az árusításon kívül én is részt veszek minden munkafolyamatban, szedem a gombát, ha kell, öntözöm. Három hullámban terem, néha van negyedik is, de utána a komposzt elöregszik. Kéthetente szoktunk újat telepíteni, a friss komposztból 17-20 nap elteltével lesz szedhető gomba.

A győrin kívül a pápai piacon is immár húsz éve ismerik őket a vásárlók. A termés többi részét nagykereskedésbe szállítja a férj, s onnét kerül a boltok polcaira. Éttermek, konyhák is vásárolnak tőlük, egyenletesen jó minőségben.

Honnét jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzanak?

Még a nyolcvanas évek végén kezdte anyósom a gombatermesztést. Természetes volt, hogy a férjem folytatja. 1991-ben ismerkedtünk meg, így aztán rövid idő alatt engem is beszippantott a gombázás. Nagyon sok munkával, áldozattal jár, de én mégis szeretem csinálni. Még mindig – mosolyodik el, s azt is megtudom, hogy kedvenc étele a majonézes gombasaláta és az ecetes gomba. Utóbbihoz ki kell rántani a gombafejeket és egy ecetes hagymás, borsos, babérleveles páclében legalább egy napig érlelni.

Először férje édesanyja kezdett el a piacra járni a kilencvenes évek elején. Anita kereskedelmi iskolát végzett, így néhány évig boltban dolgozott. Szombatonként viszont már kijárt a Dunakapu térre segíteni. Ebben még a terhesség sem gátolta meg, hiszen azt a napot is a piacon kezdte, melynek végén életet adott kislányának. Bár ezután a gyerekek születése, a kisgyermekkor évei néhány évnyi szünetet jelentettek, utána örömmel folytatta. Anita szerint van egy sajátos hangulata a piacozásnak, amit még a hajnali kezdés sem tud elhalványítani. Mert reggel hatkor már friss áruval várja a vásárlókat. Azt mondja, gyorsan telik az idő. Kialakult egy közösség, melynek a tagjai számon tartják, becsülik egymást. Sajnos egyre kevesebben vannak, a termelők egy része kiöregedett, s nincs, aki átvegye a stafétát.

S hogy mit jelent neki a piac?

Sok mindent. Egyrészt megélhetést, másrészt közösséget. Sokféle embert megismerek. Szeretem a rövid beszélgetéseket a vevőkkel. Szép emlékeket is jelent, szívesen emlékszem vissza a régi nagy piacok hangulatára, számomra az volt az igazi. Nyolc év eltelt azóta, közben sokan elpártoltak, elmentek a bevásárlóközpontokba. Remélem, sikerül visszacsábítani a vásárlókat. Várom, hogy újra ott lehessünk a Dunakapu téren, hogy újra sokan legyünk, vevők és árusok egyaránt. Várom, hogy újra éljen a piac!