Hárs Ottó naplója

Megjelent a győri bombázásokról szóló kötet

Fotó: Ács Tamás

J. Kovács Andrea

2022.04.13. 17:37

Egy átballagó vándor címmel jelent meg Hárs Ottó naplója Győr 1944. évi bombázásának mindennapjairól. A könyvet a várost ért első légitámadás 78. évfordulóján mutatták be a nagyközönségnek.

A könyvtár Baross úti épületében tartott bemutatón Bakos-Kiss Gábor színházigazgató olvasott fel a naplóból, felidézve 1944. április tizenharmadikát és az azt követő napokat. Bagi Zoltán levéltár igazgató a kötet megszületésének körülményeiről szólt, Oláh András Pál hadtörténész pedig az általa az amerikai hadtörténeti levéltárban végzett kutatómunkáról. Az utóbbiból készült tanulmány és a fiatal szemtanú személyes beszámolója együtt különösen megrázó erővel tárja elénk a vészterhes múltat.

A könyvet a Civilek Győrért Egyesület adta ki. Kovács László önkormányzati képviselővel, a szervezet elnökével, a kötet egyik szerkesztőjével beszélgettünk.

Hogyan jött létre a kiadvány?

Sok ember munkájára, jó akaratára, összefogására volt szükség. Mindenekelőtt köszönet érte a szerzőnek, Hárs Ottónak, és lányának, aki mindenben segített. Kozma Endre, a Régi Győr szerkesztője már korábban közölt részleteket a naplóból, így tudtunk elindulni. A levéltár jelenlegi és korábbi igazgatója a szakmai támogatást adták, Sostarecz Károly fotókat bocsátott rendelkezésünkre, és köszönettel tartozunk Radek Józsefnek.

Kérem, mutassa be a könyvet az olvasóknak!

A könyvet Dr. Dézsi Csaba András polgármester ajánlja az olvasók figyelmébe. A keménytáblás, 206 oldalas kötet Hárs Ottó kézzel írt naplójából született, kiegészítve egy amerikai hadtörténeti levéltári kutatással. Oláh András Pál hadtörténész kikutatta a 44-es győri bombázásokkal kapcsolatos összes fellelhető iratot, ebből írta tanulmányt. Ugyancsak kutatta és átvizsgálta a polgármesteri, katasztrófavédelmi és hadügyminisztériumi jelentéseket, feljegyzéseket, melyeket a kötet végén találunk.

A napló az 1944. január 1. és december 31. közötti időszakot öleli fel. Írója 19 éves volt, akkor érettségizett és kezdett dolgozni a Grab-gyárban. A fotóanyag egy része is a Grab-gyár bombázása utáni állapotokat örökíti meg. Érdekes adalékként belekerültek az első bombázás után Ikrényben lezuhant bombázó roncsairól készült felvételek. Cseh Imréről, az ETO egykori kapusáról is felfedezhetünk fiatalkori fotókat, mert a napló szerzőjének barátja volt a három éve elhunyt sportoló.

Mi a legnagyobb jelentősége Hárs Ottó naplójának?

Mindegyik 1944-es bombázás le van írva benne egy srác szemével. Hogyan látta és élte meg egy fiatal az akkori történéseket, Magyarország és Győr megszállását? Számomra az a legdöbbenetesebb, hogy az ember mennyire hozzá tud szokni a körülményekhez. Hárs Ottó a negyedik támadás után azt írja, hogy megtörtént a légiriadó, majd amikor elmúlt, mindenki ment a dolgára és ott folytatta, ahol éppen a sziréna megszólalásakor abbahagyta. Betette a húst a sütőbe, s amíg tartott a légiriadó, az szépen megsült. Amikor a napló kéziratát gépre vittem, kitört az ukrajnai háború. Ezáltal olyan lelkiállapotba kerültem, hogy szinte átéltem az akkori eseményeket. Úgy gondolom, hogy amit egy győri elmesél a város egy jelentős időszakáról, az sokkal valóságosabb, mint amit a történelemkönyvekben olvasunk vagy éppen filmen látunk.

„Győr, 1944. április 13. csütörtök 14. péntek, 15. szombat (részletek)

Még élek. Átéltem az első terrorbombatámadást. (…) Fél 12-kor riadó. A Ráth Csumival rohanunk haza, amikor bumm-bumm, lőni kezdenek. Rohanunk. Kopognak a háztetőkön a repeszdarabok. Vissza-visszanéztem, egyszer csak láttam, amint a vagongyár felől hatalmas robajjal fekete füst gomolyog fel. Ekkor értünk haza. Anyukám egy kicsit megnyugodott. Lementünk minden a pincébe. De én nem sokáig bírtam ott, feljöttem. A Plank bácsival, meg a Ferivel a mosókonyha ajtajából néztük az egész ítéletet. Ert ez olyan volt, mintha itt a földön már megítéltetnénk, és mindnyájan a pokolba jutnánk. Mert ez pokoli volt! Mintha le akarna szakadni az ég. A rengeteg négymotoros Liberator kb. 4000 méteren dübörög, a bombák villanva robbannak, az ágyúk bömbölnek és mindez összeolvad egy rettenetes, fülsiketítő morajjá. Anyukámék a pincében imádkoznak. (…) Majd egy órán át támadtak az ellenséges gépek. (…)

Jönnek a vagongyárból munkások, és síró, jajgató munkásnők, de nem lehet velük beszélni, csak menekülnek, és azt hajtogatják: borzalom, borzalom! Amint hallottuk, sok munkás kiszaladt a Duna-partra, és a légnyomás belevitte őket a Dunába, mikor ott a vízben fuldokoltak, akkor még géppuskával lőtték a szerencsétleneket azok a dögök. Ott rengeteg ember elpusztult.”