Mindenek felett a Mindenkinek mindene
Győr hetvennegyedik püspöke, Boldog Apor Vilmos előtt tiszteleg a győri színház legújabb darabjában, melynek ősbemutatóját ugyan már nyáron megtartotta a társulat, ám a hivatalos premierre csak most, 2023 januárjában kerül sor a Vaskakas Bábszínház otthonában. A címszereplőt a színház igazgatója, Bakos-Kiss Gábor játssza. A direktort a drámai, színházi és filmes elemeket egyaránt felvonultató előadásról kérdeztük.
A szakrális hangvételű darabok egyedi hatással bírnak mind a nézőkre, mind pedig a színészekre. Most a vértanúhalált halt Apor Vilmos szerepében láthat a nagyérdemű a Mindenkinek mindene című, életrajzi drámában. Hogyan éled meg mindezt, feladat vagy jutalomjáték a szerep?
Bakos-Kiss Gábor: Nem jutalomjáték és nem is feladat, sokkal inkább egy küldetés. Az én esetemben azért bír nagy jelentőséggel, mert fontosnak tartottam, hogy egy olyan szerepen keresztül mutatkozzak be a győri közönségnek, amely lelkileg és fizikálisan is a legösszetettebb, amiben metafizikailag láthatják, hogy ki vagyok, mi vagyok, milyen színész vagyok. Nem egy könnyed sikert szerettem volna kicsikarni. Dér András nyomására, hosszas győzködés után álltam végül kötélnek, mert azt gondoltam, hogy önmérsékletet kell tanúsítanom, és a bemutatkozásom pillanatát jól kell időzítenem. Amikor aztán megszületett a darab gondolata, majd végigolvastam a szövegkönyvet, megtapasztaltam annak a lelki töltetét. Átéltem mindazt a hitet és szolgálatot, ami Apor Vilmos életét jellemezte és ez lenyűgözött. Nagyon sok helyről pedig presszionáltak is, hogy mutassam meg magam a győri színházszerető publikumnak.
Nehéz saját magunkról jellemzést írni, most mégis arra kérlek, hogy picit a közönség szemével lásd önmagad. Milyen színész Bakos-Kiss Gábor?
B.-K.G.: Olyan típusú színész vagyok, aki szeret „belehalni” ezekbe a feladatokba. Szeretek úgy lejönni a színpadról – pláne egy ilyen szakrális merítkezés után – hogy ha az est végén a jó Isten úgy látja, hogy a földi életemnek vége, akkor én büszkén, nyugodtan hagyhassam itt az emberi létet. Ha valamibe belevágok, azt nem tudom fél gőzzel, csakis csúcsra járatva csinálni. Viszont ha próbálunk és dolgozunk, akkor szeretem azt a fajta szeretetteljes és családias légkört, amiben a jó és kreatív együttjátszás dominál, és ami aztán bele tud szivárogni az előadásba, hiszen a próbaidőszak minden egyes pillanata ott van egy-egy darabban.
Megdöbbentő, felkavaró és elgondolkodtató a mű, ami részben köszönhető annak is, hogy színházi és filmes elemek együttese adja a darab komplexitását.
B.-K.G.: Ez egy hosszú és drámai életút, Apor Vilmos szellemisége és eszmeisége egy belső vívódás. Végigsöpör az életén a történelem, mely sokszor hátrányosan érintette. A darabban azt a legizgalmasabb látni és láttatni, hogy mindig odaállt a gyengébbek mellé. Mindig képes volt azt mondani, hogy igen, van egy nehezebb út, és akinek azon végig kell mennie, az én vagyok. A filmes etűdök, bejátszások, markánsan segítik az előadást, egyszer csak íze és szaga lesz annak, hogy hol van a 20. század. A film új síkot teremt a műben, ezen komplexitás segítségével alakul ki a dráma különleges atmoszférája.
Új helyszínen, a Vaskakas Bábszínházban láthatja a közönség most a drámát. A hely intimitása, mennyire szolgálhatja a darab sikerét?
B.-K.G.: Semmi nem történik ok nélkül, a gondviselő keze mindenben benne van. Azt érzem, hogy jobb teret kapott a darab azáltal, hogy a Vaskakas Bábszínházban mutatjuk be. Ne felejtsük el, hogy az intézmény színháznak épült, és ezeknek a tereknek mindig van egy komoly ereje. Ez a miliő még inkább ráerősít Apor Vilmos életének a gyönyörűségére, és még inkább cizelláltan tudjuk bemutatni azt az életutat, ahol egy férfi arra volt predesztinálva, hogy szolgálja az embereket.
Galéria: O. Jakócs Péter