Ha még nem látták „Az ember, akit Ottónak hívnak” című filmet, akkor érdemes megnézni, több szempontból is, hisz tanulságos. Talán többünket megtanít rá, hogy merjünk egy kicsit Ottók lenni, s talán szebbé tehetjük – ha a világot nem is – a környezetünket biztosan.

A Tom Hanks főszereplésével leforgatott film Fredrik Backman svéd író „Az ember, akit Ovénak hívnak” című könyvének második filmadaptációja. A port.hu ajánlója így fogalmaz: „Otto (Tom Hanks) a lakópark réme. Pedig nem hangos, nem rendetlen, nem szabálytalan. Sőt, az ellenkezője. Épp az a baj vele, hogy szuper rendes, őrületen visszafogott, és mániákusan ragaszkodik a szabályok betartásához. És ha meglátja, hogy valaki eltér az elveitől, azt nem fél figyelmeztetni. Sosem unja meg a szabálytalanul pisiltető kutyasétáltatók, a rossz helyen parkoló postások és biciklijével súlyos kihágásokra vetemedő lapkihordók leckéztetését. De a szomszédjába költözik egy Dél-Amerikából érkezett család, amelyik kicsit másképpen áll hozzá az élethez. Kicsit hangosabbak. Kicsit szabálytalanabbak. Kicsit közvetlenebbek. És hiába próbálja Otto meggyőzni őket, hogy a lakópark minél több szabályra vágyik, ők inkább úgy gondolják, hogy a szeretet a lényeg. Még ha az egy kis ricsajjal is jár.”

A film végére pedig úgy vélem, Otto tökéletesen megtalálta az egyensúlyt a mogorvaság, a szabálykövetés és a szeretet hármasával. Szép film, szükség van ilyenekre ebben a rohanó, szabálytalankodó és szeretetlen világban. Ottók is kellenek és Marisolok is, hogy mérleg nyelve a középtájon mozogjon. Egy nagyobb közösségben ehhez viszont többen kellünk. Úgy körülbelül mindannyian!

Mert igenis, merjünk egy kicsit Ottók lenni! Merjünk szólni és tenni, ha valami rendetlen, ha a szabályok megszegése kellemetlenséget okoz a lakókörnyezetnek. Jó példa lehet a társasházak szemétgyűjtési rendje, amelyet elviekben mindenkinek ismernie és alkalmaznia kellene. Mégis gyakran előfordul, hogy a TV-től kezdve a székekig minden megtalálható a kukákban, vagy a kukatárolókban.

Merjünk cselekedni, szembesíteni a lakótársakat azzal, hogy ez nem megfelelő viselkedés, muszáj tartanunk a szabályokat, sok-sok mindenki miatt! Szóljunk rá arra, aki a lépcsőházban, a liftben rágyújt, mert tilos! A 39/2013. (II. 14.) Kormány rendelet értelmében a jogsértő magánszemély 50 ezer forint egészségvédelmi bírsággal sújtható! – áll a társasházban a felhívásokon, amelyet a Győr-Szol Zrt. közös képviselete helyezett el. Egyébként is, kinek jut eszébe egy lépcsőházban, egy liftben rágyújtani, a csikkeket szanaszét dobálni?! Nonszensznek kellene lennie még csak a feltételezésnek is, mégis rendre megtörténik, hogy füstben úszik a lépcsőház, az előtér…

Ha kell, merjünk egyéb felhívásokat kihelyezni jól látható helyekre, s bízzunk benne, hogy lesz hatása! Mert legyinteni egyszerűbb, de attól változás még soha nem lett! Sőt, a megszégyenítés is működhet: láttam már, amikor a szeméttárolóba nem illő szemetet a lakók egyszerűen kihordták az előtérbe, a tulaj pedig kissé magába szállva végül elszállította a megfelelő helyre. Egy TV sajnos nem így járt, további sorsa számomra ismeretlen maradt… Számos szelektív sziget van városszerte, a hulladékudvarok is várják a lakosokat, városrészenként lomtalanításokat is szerveznek. Miért kell akkor a szabályokat semmibe venni?!

Panaszkodunk, hogy sok a guberáló. Tény, többször kellett a Városrendészet Győr segítségét kérni, mert a kukabúvárok áldatlan állapotokat teremtenek az edények körül. Viszont nem ételt keresnek, hanem használati tárgyakat, ruhákat, amelyeket egyes beszámolók szerint többen tovább-értékesítenek. Nos, az igazsághoz hozzá kell tenni, hogy ha mi lakók nem szórnánk tele mondjuk a komplett gardróbbal a háztartási szemétnek fenntartott kukákat, akkor nem túrnák át a legaljáig az edényeket, elkopnának a guberálók. Ha egy kicsit jobban figyelnénk, mit lehet kidobni, belehelyezni, biztos, hogy javulna a helyzet! Vagy legalább annyit tegyünk meg, hogy a tetejére tesszük, ami még használható, hadd vigyék. S akkor nem kell hónaljig áttúrni az edényeket, közben kiszórva belőlük a valós szemetet…

Ha pedig azt látjuk, szemetes a társasházunk előtti terület vagy a járda, ne restelljük megfogni a seprűt és a szemeteslapátot, hiszen a saját lakókörnyezetünk tesszük szebbé. Na meg vélhetően a többi házban élők sem fognak minket negatívan véleményezni. Várni lehet az utcaseprőkre, de nekik sajnos máshol van épp elég dolguk, nem ügyelhetnek az összes társasház bejáratára, környezetére…  

Ha olyat tapasztalunk, amihez valamelyik szolgáltató segítségére lenne szükségünk, merjük használni az elérhetőségeiket: mondjuk el nekik panaszainkat, kéréseinket, s ha tudnak, biztos, hogy segítenek.

Legfrissebb példaként: lakóközösségünk jelezte, hogy egy rokkant parkolót jelző tábla nem került vissza a helyére, miután egy felújítás miatt útban volt… Levelünk után nagyon rövid idő telt csak el, a táblát pedig visszarakták. Köszönet érte!

Merjük keresni a közös képviselőket, az önkormányzati képviselőket, a városvezetőket, mert közvetlen segítséget akkor tudnak nyújtani, ha ismerik a problémákat, a kéréseket. Beszélgessünk egymással, velük, a Győr-Szol, a GYHG és a Városrendészet Győr munkatársaival is, hogy csak néhányat említsek. Rengeteg kérdésre választ kaphatunk és rengeteg megoldás születhet, ha merünk szólni, kérni és ha kell, tenni is. Mert az is igaz, hogy ha mindig mindenki a másikra vár, akkor semmilyen megoldás nem születik…

Igen, hiányoznak a házmesterek! De valamennyire egy kicsit mindannyian lehetünk azok. Vagy Ottók, a magunk módján. Mert a szabályok, a rendszerek igenis kellenek! Az anarchia még soha nem vezetett jóra!

Merjünk egy kicsit Ottók lenni, s ha még nem láttuk, nézzük meg a filmet!