Nem tagadom, igazi fesztivállány vagyok. Mindig is imádtam ezeknek a kavalkádoknak a hangulatát, elvarázsolt a fesztiválok felhőtlensége és nyüzsgése.

Tíz évvel ezelőtt egyetlen VOLT-ot sem hagytam volna ki, igaz, sok esetben egybeesett a Győrkőcfesztivállal, ahol száguldó riporterként, egy operatőr kollégával karöltve tudósítottunk a mesebirodalom helyszíneiről. Sosem bántam, hogy nem értem oda időben a barátaim után Sopronba, mitöbb, olyannyira beszippantott a színes esernyők, a kreatív játékok, vagy éppen a kacsaúsztatóvá változott Széchenyi tér hangulata, hogy titkon abban bíztam, valaki elvarázsol, és akkor én is gyerekként élhetem meg a forgatagot.

Idén kétgyerekes anyukaként készülök a Győrkőcre. A fesztivál Csipkerózsika-, pontosabban Covid-álmából felébredve, a tőle megszokott lüktetéssel várja a gyerekeket és a gyereklelkű felnőtteket. 10 helyszínen, 1000 programot kínál a szervező, a Vaskakas Bábszínház társulata, akik ezúttal is rengeteg meglepetéssel készültek. Nekünk nagyoknak és a csöppségeknek. Mert ez a fesztivál mindenkinek szól, ott a helye az egész családnak, ráadásul zsebpénz sem kell, mert ingyen van, egy ujjlenyomatért cserébe már ragasztják is fel a belépésre jogosító karszalagot a mancsokra. Már csak az a kérdés, hogy a háromnapos játékmaratont ki bírja majd jobban szusszal, az én 3 és 6 évesem, vagy mi, a nyughatatlan örök fesztiválozók a férjemmel.

“Átvettük a kulcsot és a hatalmat a város felett!”