Ez a kétéltűek osztályába tartozó, rajzfilmfigurára emlékeztető, népszerű egzotikus élőlény Mexikóban őshonos. Azért vált világszerte ismertté, mert egész életében megtartja páros kopoltyúit, melyek egyébként csak a lárvakorra jellemzők.

Közismert tény, hogy a kétéltűek, azaz a gőték és a békák is életük első szakaszában olyan szerveket hordanak, amelyek átalakulásuk során eltűnnek, szerepüket más szervek veszik át a kifejlett egyedben.

Az axolotl különleges, a fenti szabállyal szemben egész életében kopoltyúval lélegzik, ebben a lárvaszerű állapotban válik ivaréretté.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen előnyökkel jár, ha egy kétéltű lárvaszerű állapotban marad, és nem hagyja el a bölcsőként szolgáló vizet. A válasz szinte magától értetődik: jobban megtalálja létfeltételeit, mint a szárazon. Főleg ahol a szárazföldi környezet igencsak nagy kihívások elé állítja.

Családunk öt felnőtt egyedből és azok utódaiból áll. Ragadozó életmódot folytatnak, a Füles Bástyában szívesen fogyasztanak lisztkukacot és vörösszúnyog-lárvát. Szaporításuk nem egyszerű, a bástya csapata is többször próbálkozott, de csak idén sikerült eredményt elérnünk. Január közepén jelentek meg a peték az akváriumban (300-600 darab), amiket még aznap elkülönítettünk. Innentől kezdődött számunkra a fejtörés: a petéknek folyamatos levegőztetésre volt szükségük, valamint a vizük hűtésére, hiszen 22 Celsius-foknál nem lehetett melegebb. Fél szemünket mindig rajtuk kellett tartanunk, hiszen ha bármiféle szokatlan dolgot észleltünk, azonnal lépnünk kellett. Amikor életképtelen petéket fedeztünk fel közöttük, a fertőzések elkerülése végett, azokat minél előbb el kellett távolítanunk. A terméketlen, rossz peték szürkék, napokig nem fejlődnek, és hiányzik a petében látható szürke „kis kifli”.

A kicsik három hét múlva keltek ki, innen számítva 8-9 nap múlva jelentek meg az első lábak. Amikor már elérték a nagyjából két centiméternyi hosszt, újabb akadályba ütköztünk, hiszen felszínre tört a kannibál énjük, és elkezdték egymást fogyasztani, így ismét szeparálnunk kellett a csapatot. Ezután lélegzet-visszafojtva vártuk, hogy végre megjelenjenek a hátsó lábak is az 5-6. héten.

Egyéves korukra elérik végleges, felnőtt kori méretüket, körülbelül 30 centiméteresek lesznek. De a teljes kifejlődésük nagyjából kétéves korukig tart.

A sok nehézséget és gondoskodást meg is hálálták a kis lények, most ők is megtekinthetők a Füles Bástya katakombáiban.

Kalandra le! Vár a Füles Bástya!

Forrás: Xantus János Állatkert