Az autentikus helyek a legjobbak minden országban. Pozsonyban jártunk, ahol szép helyeken, helyi ételeket ettünk.

Cimbalomszó, szlovák népdalok, viszont itt egy kockás abroszon lévő ételek után szántani is mehetnénk a mezőre, olyan laktatóak. Szlovákia fővárosában jártam, Pozsonyban, ami egykor magyar város volt és ennek a szépségeit a mai napig láthatjuk is az óvárosban. Ritkán járunk, pedig Győrből is szűk egy óra alatt ott vagyunk busszal, autóval egyaránt.

Macskakő, tisztaság, sok nemzetiség és színes épületek. Nem kell aggódnunk a szlovák tudás hiányától sem, mert sokan beszélnek már angolul és németül, így bármit könnyen el tudunk intézni. Rengeteg olasz, francia, spanyol étterem van és ennek hatásai is érződnek a kifőzdékben, amiből a magyar vonal sem marad el.

Madarsky gulás, perkelt, Hovädzí vývar, azaz, a magyaros gulyás (ami egyébként pörkölt) és a húsleves is megtalálható többségében minden étlapon.

Ennek ellenére, mi egy teljesen autentikus szlovák helyre mentünk, kedves kuzinom idegenvezetésével, aki jelenleg itt él. Az itteni „Váczi úton” található, ami a diákokat is csalogatja. Nem túl drága, nem hivalkodó, és aki aznap kitűnően vizsgázott az egyetemen, vendégük egy teára és egy Horalkyra (szlovák nápolyi).

Káposztalevest kértünk, ami finom füstölt hússal és kolbásszal készül, de jóval savanyúbb az általunk megszokottnál. Éppen ezért könnyebb is. Köménymagos kenyérrel adják.

Főételnek egy fatálas érkezett, hogy megkóstoljuk a strapacskát, a brnydzsás galuskát és a töltött pirohyt egyszerre. Sok szalonnát és annak a zsírját használják mindezekhez, a krumplis és lisztes galuskához, tésztához, amire jön a tejföl, a juhtúró (bryndza) és a káposzta. Ezektől érzi egyszer csak az ember, hogy vagy elmegy szántani vagy egy hatalmas sétát tesz, különben másnap reggelig nem lesz éhes. Természetesen ezek isteni ételek, de sok múlik azon, hogyan készítik el. Itt mindent 10 pontosra értékeltünk és igyekeztünk kevesebbet enni belőle, mint amennyit a szemünk kívánt.

Nem hiányozhatott mellőle a kofola, amit csapolnak ugyanúgy, ahogy a sört, korsóban és pohárban egyaránt. Hideg, enyhén buborékos és nem túl édes.

Este egy szintén helyi, majdhogynem antikvitásba keveredtünk, ami étterem volt csupa kreativitással. Összegyűjtött paletták, kályhák, asztalok és cserepek. A bónusz, a mosdó felé vezető út plafonja volt, ahol egy eredeti koporsó volt felfüggesztve. Ettől függetlenül a hely hangulatos és stílusos volt, nagyon jó ételekkel. Későn érkeztünk, ezért egyik legnépszerűbb ételük maradt csak, a ropogós csirkeszárnyak. BBQ fűszerbe forgatva, enyhén lisztezve készítik és fritőzben sütik.

Teljes mértékben kézi étel ez, kenyérrel, csípős mártogatóssal, savanyúsággal, ami mellé a Borovicka (boróka pálinka) dukál. Mindent teljesítettünk és mennyei volt így együtt.

Reggel azért visszatértünk a francia és olasz vonalhoz és egy erős, habos feketét kértünk igazi vajas croissant-nal. A ráadás pedig a benne lévő nutella volt.

Pozsony jó hely továbbra is, és a gasztronómiájáért is érdemes egy kitérőt tenni a magyar gyomornak.