Biztosan mindenki találkozott már olyan emberrel, akiből a jóság és a segíteni akarás sugárzik. Szerencsésnek tartom magam, mert nagyon sok ilyen emberrel hozott össze a sors. Legutóbb Beledi Mártával.

A diplomás ápoló tősgyökeres győri, hiszen a megyeszékhelyen született, és itt is él. Bár gyerekkorában kényszerű kitérőt tett, mert olyan egészségügyi problémája volt, ami a mai napig elkíséri.

„Másfél éves koromig a Győrtől mintegy ötven kilométerre fekvő Edvén laktam a nagyszüleimnél. A sorozatos középfülgyulladások miatt féltek, hogy elveszítem a hallásomat. Aztán már felnőtt fejjel az úgynevezett Meniére-betegséget diagnosztizálták nálam, aminek következtében újratanultam járni. Ennek a kialakulásában a gyerekkori problémáim is szerepet játszhattak. Az egyik jellegzetes tünet, hogy reggelente nagyon szédülök, ezért általában éjszakánként dolgozom. Szerencsére a munkahelyem segít és támogat” – meséli Beledi Márta, aki a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház (PAMOK) Sürgősségi Osztályának csapatát erősíti.

És, hogy miért éppen az egészségügyi pályát választotta?

„Bölcsődében szerettem volna dolgozni. Ez már korán megfogalmazódott bennem, miután megszületett a húgom. Ehhez pedig egészségügyi szakiskola kellett, amit kitűnő eredménnyel el is végeztem. Aztán az élet úgy hozta, hogy egy főorvos hatására inkább az egészségügyi hivatást választottam” – magyarázza a diplomás ápoló, akinek az édesanyja is az egészségügyben dolgozott, de őt gyerekként inkább taszította, mint vonzotta a kórház világa.

Sokkal inkább autószerelőként képzelte el magát tizenévesen, de lányokat nem vettek fel. Így a járművek iránti szenvedélyét motorozással elégítette ki.

„A kórházba is motorral mentem, amikor jelentkeztem az érettségi után. Az iskolában nagyon jó alapokat kaptunk, sokat voltunk gyakorlaton, a tanáraink pedig elültették bennünk a hivatástudatot” – emlékszik vissza a PAMOK munkatársa, aki a tizennyolcadik születésnapján egyből a mély vízbe került.

„Ügyeleti beosztással ünnepeltem a felnőttkort, negyven beteg társaságában” – idézi fel első napját az ápoló, aki műszaki érdeklődését a kórházba is magával vitte, hiszen minden EKG-val kapcsolatos továbbképzést elvégzett.

Beledi Márta nemcsak a munkahelyén, hanem magánemberként is igyekszik segíteni másokon. „Egyedül neveltem a gyerekeimet, és előfordult, hogy a gyerekeknek csak januárban tudtam karácsonyi ajándékot venni, mert akkor volt pénzem.

Most, hogy valamennyit tudok adni, másoknak segítek

– meséli a sürgősségi osztály munkatársa, akinek két unokája van. A nagymama hatása pedig már most érződik Olivéren, a nagyobbik unokán, hiszen önzetlenségből és jószívűségből rendszeresen ötösre „vizsgázik”. „Már gyerekként így gondolkodik, és remélhetőleg ezt a felnőttkorba is magával viszi. Előfordult olyan is, hogy rászorulóknak ajánlotta fel a zsebpénzét” – mondja a büszke nagyszülő.

A másik terület, ahol Beledi Márta szintén nagy hatást gyakorol a családjára, a fotózás. Már gyerekként szívesen nézegette a fotóalbumokat, majd édesapja fényképezőgépe iránt mutatott egyre nagyobb érdeklődést.

„Amikor megszületett a kishúgom, akkor vált világossá számomra, hogy új hobbit találtam. Ettől kezdve a zsebpénzemből filmet vásároltam magamnak.” A fotózás akkora hatást gyakorolt rá annak idején, hogy egy ideje már fényképezőgép nélkül nem megy sehova.

„Egyszer, a vásárcsarnoknál belebotlottam egy cirkuszba. Szerettem volna képeket készíteni a társulatról, de csak a telefonom volt nálam, ami elég gyenge minőségben adta vissza a hangulatot” – magyarázza Beledi Márta, aki a Győr+ Média szerkesztőségét is rendszeresen meglepi képeivel.

Márta legutóbbi galériája: