Mindenki mosolygott a Győri Búcsúban

Fotó: Ács Tamás

A Marcalvárosban megtartott augusztus 20-ai búcsú a családosoknak mindig is közkedvelt programja volt. Idén a vírushelyzet egy kicsit átírta a forgatókönyvet, de koncertek nélkül is remekül szórakozott mindenki, aki meglátogatta a Szentlélek teret. A Győr+ is megnézte a csütörtök délutáni hangulatot.

A Szentlélek tér már tavaly is bizonyította, hogy jobb és a kicsik szempontjából is sokkal biztonságosabb terület, mint a Cirkusz tér, s míg van hely, a parkolás is könnyebben megoldott. A „kirakodók utcáján” végighaladva már lehetett látni, hogy a gyermekeké a terep, akik csillogó
szemekkel csodálták az édességek, játékok sokaságát. Persze a vattacukor és a kürtős kalács sem hiányozhatott, ahogy a popcorn, s a ma már szinte magyarosított kebap és gyros sem. A kínálatra tehát senkinek nem lehet panasza, a bőség zavara is felmerülhetett a némiképp tétovázó apukán, aki
végül egy hot-dog mellett döntött.

A szervezők ígérték, hogy a biztonságra kiemelten figyelni fognak, s valóban, gyakran láttunk kulturált kézfertőtlenítési lehetőséget, korrekt információkat tartalmazó táblák mellett. Az emberek használták is őket, ezek a mozdulatok mára már rutinná váltak. Maszkot viszont elvétve láttunk, bár az is igaz, hogy amikor mi ott jártunk, nem volt még tömeg, bőven lehetett tartani a biztonságosnak ítélt távolságot, a vidámpark résznél is.

Galéria: Ács Tamás

Kránitz Viktóriáék is kilátogattak a búcsúba, s az erősen tűző nap sem zavarta a lurkókat, hogy lehető legtöbb játékot kipróbálják. Így volt körhinta, szerencsekerék is a programban, a továbbiakról pedig majd közösen döntenek.

„Eléggé tűz a Nap itt, de jól érezzük magunkat. Kellenek az ilyen lehetőségek a családoknak, kis kikapcsolódás mindenkinek. Sok mindennel készültek a szervezők, választani is nehéz, főleg ha a gyerekek minden kívánságát teljesítenénk. De megértik, hogy minden azért nem lehet. Mondjuk az egy kicsit jobb lenne, ha az árak között nagyobb különbségek lennének, s nem közel azonos lenne minden. Könnyebb lenne a családoknak.” – fogalmazott az anyuka, s már mentek is tovább, mert az arcfestés keltette fel a kislányuk figyelmét, fiúk pedig már az új játékpisztolyt próbálgatta.

A vidámpark látványától egyébként felnőtt fejjel is megszédültünk, annyi minden lehetőséget kínáltak: különféle légvárak, több céllövölde, szerencsekerék, kicsi és nagy láncos hinta, kisvasút, dodgem és bevalljuk: olyan szerkezetek is, amelyek gyermekkorunkban még nem léteztek. Ám a lurkók és a szülők bevállalósak voltak, pörögtek, rázkódtak, szálltak és mókáztak a levegőben. A nagyszülők inkább a játék és táskamegőrzés feladatát láthatóan boldogan vállalták, s aggódó tekintettel kísérték szeretteiket. Kissé feleslegesen persze, mert a játékok mindegyike biztonságos, csak nem egyforma a bátorságunk. Mi sem bírtuk sokáig nézni az XXL-t és a nagy láncost.

A színpadon folyamatosan váltották egymást a gyermekeknek szóló fellépők, volt éneklés, mesemondás, és mindenféle, amit egy kicsit leköthet. Talán a nézőtér felé egy napernyő elfért volna, tényleg nagyon tűzött a Nap.

Fotós kollégáimmal mi végül nem vállaltuk be, hogy felüljünk bármire is, de vattacukornak azért nem mindegyikünk tudott ellenállni, ha már búcsúban voltunk. Amely egyébként este 9-ig vár mindenkit, az idő is enyhült már egy kicsit, akik még nem voltak, azoknak ideje felkerekedni.

Galéria: Mekliz Fotóstúdió: Komlós Ádám, Novotni Ákos