Rózsa és Ibolya a Vaskakasban
A varázstalan embervilág és a mágikus tündérföld ősidők óta szemben áll egymással. Legyőzheti-e egy szerelem az évszázados viszályt? Szerethet-e egy tündérlány egy emberfiút? Kitarthat-e egymás mellett két fiatal, ha az egész világ ellenük fordul? Erre is keresi a választ Tengely Gábor rendezésében a Vaskakas Bábszínház új darabja, melynek címszereplőit, Bánky Sárát és Urszinyi Ádámot faggattuk arról, milyen tanulságokat tár elénk a történet…
Előadás után fáradtan, ám széles mosollyal szelték a felfelé vezető lépcsőket, hogy a színes és mindig szeretetteljes előtérben beszélgessünk a Rózsa és Ibolyáról.
A magyar népmese különböző változatainak és Arany János, Arany László, Lakatos Menyhért irodalmi feldolgozásainak felhasználásával, Gimesi Dóra írta a művet, a győriek nagy örömére pedig visszatért városunkba a csodálatos tehetséggel megáldott rendező Tengely Gábor, akivel a színészek is imádnak együtt dolgozni. Sára és Ádám saját élményeikről, impulzusaikról is szívesen mesélt a Győr+ Médiának.
Ádám: Ez az előadás nagyon komplex. Persze minden darabnál figyelni kell mindenre, de ha lehet valamit fokozni, akkor ez az előadás azt fokozza. Ugyanis nagyon sok múlik a koncentráción, hiszen ha csak egy dolog is eltűnik már borul a rendszer és nagyon nehéz visszahozni. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy kezdés előtt két órával már bent vagyunk és készülünk.
Sára: Számomra színészileg nagyon érdekes, hogy bár minden előadásban egy teljes ívet kell bejárnia az adott szereplőnek, de mivel ez egy címszerep és felnövéstörténete van Ibolyának, a másfél óra alatt a mennyet és a poklot is bejárja ez a lány, és ilyenkor az van, hogy nem csak a lány járja be, hanem magam is, szóval tényleg fárasztó és megterhelő. De ugyanakkor meg iszonyatosan feltölt, mikor látom azt a több száz mosolygós gyereket, akik élvezik a játékunkat, az tényleg kárpótol mindenért.
Hogyan tudjátok motiválni egymást a nehéz pillanatokban?
Sára: Ádámmal mi nagyon jó barátok vagyunk, úgyhogy fél szavakból és fél tekintetekből is tudjuk támogatni a másikat. Ilyen volt a mai nap is, bevallom most egy kicsit engem kellett összeszedni…(nevet)
Ádám: Akik sokat dolgoznak együtt, századmásodpercek alatt ráhangolódnak egymásra. Általában utolérjük magunkat és visszazökkenünk. És ahogy Sára is említette, a kis közönségünk is rengeteg energiát ad, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezik tőlük.
A Vaskakas Bábszínház művészeivel, így veletek is sokszor, sokféleképpen beszélgettünk már a népmesékről. Ez a történet mit jelent számotokra, milyen üzeneteket hordoz?
Ádám: Nekem a lehetőségek felismeréséről szól. Az előadás nem kínál konkrét megoldást arra, hogy egy skatulyából hogyan lehet kitörni, de mindenképpen inspiráló lehet, hogy hogyan lehet és érdemes változtatni. Segít, hogy ne csak feketén-fehéren lássunk, hanem ismerjük fel, hogy van is-is. Rózsa küzdése is egy út ahhoz, hogy hogyan érhetők el a hőn áhított célok.
Sára: Egyrészt láthatjuk azt, hogy mit meg nem tesz az ember a saját igazáért, hogy milyen küzdelmeken kell keresztülmenni mindezért, és ez a való életben is így működik. Fontos útmutatás nekem is, hiszen én is gyorsan fel tudok adni dolgokat. De az a fajta világ, amelyben minden a szemünk előtt van, mindenhez azonnal hozzáférünk, az kicsit ellustítja az embert. Közben pedig érzékelhető, hogy ha megfelelő energiát teszünk bele, akkor megéri küzdeni, mert meglesz az eredménye. A másik dolog pedig ami erről a meséről eszembe jut az-az, hogy nincs ember és ember között különbség. Hogy a szerelem mindent legyőzhet, mindegy honnan jövünk, milyen a származásunk, a gondolkodásunk, a családunk, a kultúránk, az életünk…
Galéria: Ács Tamás
A rendezővel, Tengely Gáborral Farkas Mónika beszélgetett. Az adás már visszahallgatható: