A Sáráson élő Ábrahámné Csizmadia Éva sokoldalú alkotó. Azt mondja, a nagy szerelem, a foltvarrás már több mint húsz éve tart. Ehhez jött később a textilszobrászat, majd a festés, illetve különböző használati és ajándéktárgyak készítése. A művészetét bemutató album fotóiról ágytakarók, faliképek, váll- és kozmetikai táskák, mellények, díszdobozok, karácsonyi és húsvéti szimbólumok és játékmackók bűvölik el az érdeklődőt.

Éva Nyúlon született, majd az általános iskola elvégzése után Budapestre került szakmunkásképzőbe. Itt tanulta, és a nagynénje tisztítójában sajátította el a kelmefestő-vegytisztító szakma fortélyait. Ma is emlékszik a nagy rézüstökre, amikben a ruhákat festették. A hatvanas-hetvenes években még mindennaposnak számított ez a tevékenység, az emberek nem dobták el a kifakult holmikat, inkább átfestették. Kemény, nehéz munka volt akkoriban a vasalás is, össze sem lehet hasonlítani a mai pedálos „csodagépekkel”.

Az élet úgy hozta, hogy néhány év múlva visszaköltözött szülőfalujába, s Győrben, a Graboplastnál sátorponyvák készítésével kereste meg a kenyérre valót. A nyugdíjig hátralévő utolsó másfél évtizedet aztán ismét a szakmájában, a Plazában lévő tisztítóban töltötte.

Kézügyessége már fiatalasszonyként megmutatkozott, rengeteget subázott és kötött, de a tehetsége igazán csak később bontakozott ki. Akkor, amikor bekerült a Flóra csoportba, ahol Zugmann Miklósné Ilikétől tanulta meg a foltvarrás csínját-bínját. Éva szerint a tálentumon kívül akarat és rengeteg idő kell hozzá, szerencsére ő egyiknek sincs híján. A patchwork tulajdonképpen az újrahasznosítás művészete, hiszen hulladékból vagy már nem használt anyagokból születnek a szépséges darabok. Igazi kihívásnak érzi a paverpolt. A textilszobrászat fortélyait egyik barátnőjétől leste el. Az újnak számító technikával domborművek, kisplasztikák, dekorációk készíthetők. Alkotásainak köre nem lenne teljes a festményei nélkül. Kipróbálta magát az akvarell-, az akril- és a selyemfestészetben, és készített olajképeket is.

Sosem gondolta, hogy az aktívnak mondott életszakasz után, nyugdíjasként ennyi mindent képes lesz kihozni magából. „Ezt az élet adta. Ha az embernek van kedve alkotni, akkor sorban jönnek a lehetőségek. Egyébként pedig mi mást csinálnék?” – kérdezi mosolyogva.

Ábrahámné Éva nem otthon ülő típus. Lételeme a mozgás, rengeteget sétál és szeret kirándulni, ezért csatlakozott a Szigeti Nyugdíjas Klubhoz. Ezenkívül szívesen tevékenykedik mesés kiskertjében, ahol paprikát, paradicsomot, leveszöldséget termel. Szilva-, cseresznye-, birs-, őszibarack- és fügefája egész nyáron ellátja gyümölccsel, gyönyörű hortenziái és szőlőlugasa nemcsak a szemet, hanem a lelket is pihentetik.

„Gyaloglás, torna, alkotás az egészséges és örömteli évek titka” – vallja. „Szomorú, hogy nem lehet kimozdítani az idősek többségét. Bezárkóznak és naphosszat nézik a sorozatokat a tévében. Nem mozognak, nem járnak társaságba és megrendelik az ebédet, nehogy főzni kelljen. Pedig annyi lehetőség van, csak élni kellene vele!”