50 éves (és egy hetes) lett Nagy Balázs. A Győri Nemzeti Színház ünnepelt művészét kutyafuttában csíptük el, ez persze most nem valamiféle szitokszó, egyszerűen csak azt jelzi, hogy a sármos színész amolyan „nagybazsisan” éli mindennapjait. Színházak között ingázik, kétlaki életet él, szabadidejét gyönyörű gyermekeivel tölti, de a sport is szépen beférkőzik a rendszeres teendők közé. S bár egészségesen hiú természetű, így picit nehezebben viseli az öregedést, saját bevallása szerint az ötödik X-et most nagyon megéli…

Rengeteget dolgozol, azért remélem volt időd ünnepelni!

Nagy Balázs: Valóban sűrű, hisz egyszerre három darabba kellett beugranom, most pedig a győri teátrumban kezdődik az Evita főpróbahete, jön a bemutató. De nem bánom, mert legalább érzem, hogy élek és, hogy szükség van rám. A születésnapom nagyon jól telt, a Szentivánéji álomban szerepeltem, de olyan furcsa volt, hogy utána nagyon távolságtartóak voltak a barátaim, a kollégáim. Oh gondoltam, holnap születésnapom lesz, nem jutottam eszükbe? Hazamentem, otthon beszélgettem a fiammal, és tulajdonképpen egy 20 perccel később felcsendült az énekszó, gitár kíséretében a kertkapuban. A fél társulat szerenáddal köszöntött, hihetetlen megható volt, köztük volt a kislányom, de Bede-Fazekas Csaba is, így tényleg szó szerint minden generáció képviseltette magát. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, hihetetlen este volt, igazán boldoggá tettek.

Hétfőn pedig kértél egy nap szabadságot?

N.B.: Ráhibáztál (nevet). Nem mentem fel aznap a színművészeti egyetemre, szükség volt egy kis pihenésre. Egész napomat a családommal töltöttem, meglátogattam a testvéreméket, édesapámékat, így nagy volt a feltöltődés a szeretteim körében. Közben pedig próbáltam válaszolni arra az elképesztő mennyiségű üzenetre, amit a barátaimtól, ismerőseimtől és a közönségtől kaptam. Ezúton is hálás vagyok mindenkinek, felejthetetlenné tettétek a napomat!

Szereted egyébként a meglepetéseket?

N.B.: Nagyon! Hiszek a nem kötelező jellegű, ámde jó meglepetésekben. Azt hittem majd meghúzzák a fülemet a kollégáim, aztán jött ez az érdekes hiányérzet, és végül a katartikus élmény amikor megjelentek. De én még annál is jobban szeretek adni. A teátrumban egy igazi kis családként funkcionál a mi csapatunk, erős és összetartó társulat vagyunk!

A kerek évfordulóknál egy picit mindig számot vet az ember az elmúlt évtizedekről. Te is visszapörgetted az idő kerekét és vele az emlékeid?

N.B.: Igen, már csak azért is, mert sajnos a negyvenes éveim nem voltak igazán felhőtlenek. Amilyen jól indult, úgy érték egymást a szomorú pillanatok, elég ha csak abba belegondolok, hogy utána mennyi családtagot és barátot vesztettem el. Talán éppen ezért is féltem az ötventől. Persze az ember egészségesen hiú, és valahol nem szeretnénk a fiatalságunknak sem búcsút inteni. De visszagondolva mikor kicsi gyerek voltam, akkor egy ötvenéves embert már idősnek láttam. Közben ez az érzés most egyáltalán nincs meg, jóval fiatalabbnak érzem magam annál, mint amit ez a kerek szám mutat. Eljött az ötven és nemhogy nem történt semmi, hanem iszonyatosan feltöltődtem és új lendületet kaptam. Ott tartok az életemben ahol kell lennem, elégedett vagyok a hivatásommal, van két gyönyörű gyermekem, egészséges vagyok, fantasztikus barátaim vannak. Azt kívánom soha rosszabb ne legyen.

Mindig nagyon pörgősen élted az életed, olyan energiákat mozgósítasz ami példaértékű. De honnan van ez az állandó lendület?

N.B.: Azt hiszem van bennem egyfajta elszántság, ami mindig tör előre. De nagyon szeretek adni a világnak. Bízom benne, hogy ez a fajta munkabírás még sokáig ki fog tartani. A sport segít ventillálni, a felgyülemlett feszültséget levezetni, ehhez a futás jó kapaszkodó.

Mit mondanál azoknak, akik hamarosan belépnek az ötvenesek klubjába?

N.B.: Azt, hogy ne féljenek, mert nagyon jó lesz! Csökkentsük a stresszfaktort minimálisra, meg kell teremteni a harmóniát a mindennapokban és tényleg gondoskodni kell magunkról, az egészségünkről. És néha el kell engedni dolgokat, nem kell mindent magunkra venni vagy vitába szállni másokkal. Szeretnék tisztességes és becsületes lenni, nagyon nagy célom, hogy mindig picit jobb legyek, mint amilyen az előző nap voltam. Talán ennyit tudok tanácsolni…