Androidő, Libidó, Senki se menekül, Magamat adom, Most múlik pontosan. Csupán néhány cím az idén 31 éves Quimby repertoárjából, amiket még az is kívülről fúj, aki nem tartozik a csapat kemény rajongói magjához. Akik viszont igen, azok pontosan tudták, hogy az utóbbi években valami nem volt rendben. Most azonban újra koncertre készül a csapat, október 1-én a Budapest Park színpadát szántják majd fel a tőlük megszokott dinamikával, és hangulattal.

Nagy volt a csend a zenekar háza táján, ám sosem csináltak titkot abból, hogy az énekes, Kiss Tibi szenvedélybetegsége miatt kerültek kényszerszabira. Ám a csapat kitartott egymás mellett, és tálán a közös múlt, a megannyi emlék, ami a turnébuszban és Európa legnagyobb színpadjain égett beléjük nem engedte hogy szétszéledjenek. Balanyi Szilárddal, a zenekar billentyűsével, és a Győr+Reggeli beugrós társ-műsorvezetőjével beszélgettünk.

Nagy Roland: 

Az október 1-i nagy koncert élhajrájában vagyunk. Vagy visszatérő koncert? Hogyan nevezzük?

Szilárd:

Három év kimaradt, ám annak, aki nem követi a zenekar életének alakulását ez fel sem tűnt. Persze írtak rólunk, és a kemény mag biztos vagyok benne, hogy tudta mi állt a hallgatás hátterében, de mi is úgy fogjuk fel, hogy nem eltűntünk, csak pihentünk egy kicsit. Szeptember 1-ig, mert az iskolakezdéssel mi is bevonultunk a próbaterembe, és elkezdtünk erős ütemben felkészülni az október 1-i nagy koncertre. 

Bajzát Zsuzsi: 

Összeszokott, sokat koncertezett zenekar vagytok, még akkor is, ha a közös zenélésből most 3 év kimaradt. Kell még gyakorolni, új frazírokat, dallamokat, ízeket belecsempészni a jól ismert és szeretett dalokba?

Szilárd:

Rengeteget játszottunk együtt, de ezt az elmúlt időszakot mindannyian megéreztük. Persze szinte rögtön visszajönnek az emlékek, de ha másért nem, akkor azért hogy belejöjjön a kézbe, muszáj próbálnunk. Vannak nüansznyi dolgok, egy-egy hang nem ott szól, nem úgy ahogy annak lennie kell. Ezeket javítgatjuk. És persze bevallom, össze is kellett szoknunk újra. Volt mit csinálnunk.

Nagy Roland:

A fesztiválszezon utánra tűztétek ki a koncert idejét, így kimaradt jó pár olyan nyári alkalom, amikor régen megkerülhetetlen zenekar volt a Quimby. Ez tudatos döntés volt?

Szilárd:

Hosszú kihagyás után idén tavasszal találkoztunk először, mi hatan. Volt mit rendbe tennünk egymással is, és semmiképp sem akartunk kapkodni. Időt szerettünk volna hagyni, hogy minden rendben legyen. Mindannyiunk elképzelésének közös metszete volt ez az októberi dátum, és így utólag azt mondhatom, jó választás volt. Sőt, már most érezhető, hogy újra elindult az alkotó folyamat. A minap például az egyik dal végén játszottam szokásos módon egy dallamot, ami most valahogy annyira megragadta Tibit, hogy el is kezdte továbbgondolni, és ebből úgy tűnik, hogy már most alakul valami új. Bízunk benne, hogy jövőre azért itt ott láthatóak leszünk, de az biztos, hogy nem akarjuk túltolni a koncertezést. Az már megvolt. Most másra helyezzük majd a fókuszt. 

Nagy Roland:

Milyen érzés volt újra elkezdeni a közös munkát?

Szilárd:

Az egész folyamat nagyon különleges. A zenekar életében mindig voltak szerencsés véletlenek, és bizony sajnos előfordultak kellemetlen pillanatok is. Ám az tagadhatatlan, hogy sokkal több időt töltöttünk együtt az aktív időszakokban, mint a családunkkal. Így amikor újra elkezdtünk dolgozni, akkor jólesően nosztalgikus, otthonos érzés volt. Mintha egy percre se szakadtunk volna el.

Bajzát Zsuzsi:

Sok minden történt veletek az évek alatt. Családapák lettetek, érettebbekké váltatok, mit gondolsz, ez hatással lesz a zenétekre, az új dalokra?

Szilárd:

A szövegre biztos, hiszen gondoljatok csak bele, azzal, hogy vannak gyerekeink, teljesen új érzések, témák váltak számunkra mindennapossá. De a zenét nem hiszem, hogy befolyásolja majd, hiszen belül mi még mindig azok a fiatal srácok vagyunk, akik annak idején a zenéjükkel be akarták járni a világot.

Nagy Roland:

Lassan eljön a koncert időpontja, hogy álltok, kialakult már a dalok listája?

Szilárd:

Ebben is változtunk. Amikor először összeválogattuk a dalokat, amiket eljátszanánk, akkor kijött egy nagy lista. Aztán kiderült, hogy vannak köztük olyanok, amiket már nem érzünk annyira ön azonosnak, vagy aminek az éneklése olyan érzéseket kelt, amitől inkább már szabadulnánk. Ezeket kiszórtuk, és végül múlt hét végére állt össze a most véglegesnek tűnő lista, amit azóta minden nap játszunk.

Bajzát Zsuzsi:

Hogy vagytok? Izgultok már?

Szilárd:

Nem mondanám lámpaláznak, amit érzek, inkább egészséges izgalomnak, ami szerintem elmúlik, ha felmegyünk a színpadra. A hírek szerint nagyon sokan lesznek, tízezer ember is befér a Budapest Parkba. Nagyon jó érzés, amikor ennyien kíváncsiak rád, de én személy szerint továbbra is egy régi mondás alapján zenélek a szóló projektemben, és a Quimbyvel is:  Ugyan úgy kell játszani öt embernek, mint ötvenezernek, hiszen ő aznap este azért jön oda, hogy valamit kapjon tőled. Ez viszont engem is feltölt, ehhez az érzéshez pedig nincsen fogható. 

A teljes beszélgetés visszahallgatható itt: