Ezúttal Nagy Petra, a Vaskakas Bábszínház bábművésze osztja meg egyik ínycsiklandó családi receptjét olvasóinkkal.

Az én családom igen kicsi. Születésemtől kezdve egy nagymamával kellett gazdálkodnom. Ő volt a Borika. Mi csak Maminak hívtuk. Mami mindent is meg tudott főzni. Ha öten ötfélére vágytunk, úgy főzött vasárnaponként, hogy mindenkinek jó legyen. Apa nem szívesen eszik rizst a májhoz, ezért ,,sültkumpri” volt. De mi akkor nem ettük meg a májat, ezért Mami készült rántott hússal is. Csak úgy szedhettünk a tányérra, ha meg is ettük. Tehát Anya mindig keveset szedett magának, hogy kimentsen minket. Mami sose értette, miért iszom vizet, miközben a levest eszem. Hiszen a leves is víz. Hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy a leves ennivaló, én pedig szomjas vagyok, fel volt háborodva.

Mikor vasárnaponként megérkeztünk hozzá, még javában készült az ebéd. A köret mindig a fűtőtestre volt készítve, hogy ki ne hűljön. A konyha ablaka a gangra nézett. Addig csend volt, amíg csöngettünk. Utána felharsant a ,,Nyitom!”. Onnantól nem volt csend. Amit megfőzött, az sosem volt elég jó neki, ezért azt gondolta, nekünk sem jó. Sosem tudtuk meggyőzni. Mami úrinő volt. Nem káromkodott és előtte sem szabadott káromkodni.

De néha – a szerinte nem túl jó főztjére – eleresztett egy-két keresetlen szót. Így lett a túlpirult sült csirkéből a ,,Kivágom az ablakon!”, a kihűlt levesből a ,,Rosseb egye meg!”, az eltört piskótából a ,,Hétszentségit!”. Nekem akkor ezek varázsszavak voltak, nem értettem őket. Később már direkt túlpirította a csirkét, mert tudta, hogy én úgy szeretem. De akkor is azt mondta: ,,Kivágom!”. Amire sosem panaszkodott, az a gesztenyepüré volt. Csak belerakta a pisztolyba, kinyomta a poharakba és fújta rá a tejszínhabot. Azt nem kellett kivágni. Ez az első karácsonyom, hogy nincs velem a nagymamám. Ha olvasná ezt az írást, biztos nevetne. Azt mondaná, ,,Ne hülyéskedj már, kisanyám!”. Ezért gondoltam, hogy ,,ki ne vágjam”, gesztenyével sütök, mert a sült csirkéjét nem tudom eltalálni, odaégetni viszont igen.

Nagy Petra a Vaskakas Bábszínház bábművésze. A Pesti Magyar Színiakadémia elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett bábszínészdiplomát. 2018-ban a Szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon színészi díjat kapott a Misi mókus kalandjai című előadásban nyújtott alakításáért.

Két éve karácsonykor arattam sikert ezzel a recepttel. Szerintem ,,kumpripürével” a legjobb.

Hozzávalók a pulykatekercshez:
800 g pulykamell (egy darabban)
egy zacskó (kb 100 g) aszalt vörös áfonya
200 ml száraz fehérbor
300 g főtt gesztenye
2 tk. kakukkfű
2 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint
4 ek. olívaolaj

A ,,kumpripüréhez”
2 kg krumpli
100 g vaj
só, szerecsendió
100 ml főzőtejszín

A vörös áfonyát beáztatom a borba. A pulykamelleket középen felvágom úgy, hogy szét tudjam nyitni, kiklopfolom. A gesztenyét, vörös áfonyát, fokhagymát, sót, borsot, kakukkfüvet és olívaolajat aprítógépbe teszem és kissé pépesre zúzom, bort öntök hozzá. Sütőpapírra terítem a húsokat fedésben, sózom, majd rásimítom a gesztenyekrémet, feltekerem. Egy vágódeszkára kiterítem a baconszeleteket, borsozom, ráteszem a húst és felgöngyölöm. A széleket baconnel lezárom. Sütőpapíros tepsibe rakom, alufóliával letakarva 20-30 percig sütöm 200 fokon, majd fólia nélkül még fél órát sütöm, hogy a bacon ropogós legyen.

A felkockázott krumplit sós vízben megfőzöm, krumplinyomóval pürésítem. Hozzáadom a vajat és a szerecsendiót. Az én családom nagyon szereti a híg ,,kumpripürét”, ezért szoktam főzőtejszínt is hozzákeverni.