![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2021/01/IMG_20200708_141348_BURST002.jpg)
Véget ért a régi, elkezdődött az új. Amikor az óra elütötte az éjfélt, a poharak összecsendülése köszöntötte először az előttünk álló 365 napot. Az év fordulását régen is megünnepelték. A szilveszteri zajos vidámságot követően az új év első napján jókívánságokkal halmozták el egymást a rokonok, barátok, ismerősök. Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutatóval beszélgettünk köszöntőkről, múltról és jövőről.
A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár tette általánossá. Hazánkban az esztendőt korábban karácsony napjától, december 25-től számították. Nem véletlen énekeljük a „kiskarácsony, nagykarácsony” kezdetű dalt. Szilveszterkor az óévet régen hangos ostorpattogtatással, kolompolással, zajkeltéssel, ma trombitálással, petárdákkal kergetjük el. Régen soha nem kezdődhetett az év köszöntő nélkül. Hittek az emberek a kimondott szó erejében, ezért van annyi áldást kívánó szokásunk,rigmusunk. Én is gyakran élek ezzel a szokással hol szóban, hol írásban. Mindenkinek kívánok, minden jót mesterem, dr. Barsi Ernő pávakört vezető tanítványának, Tóth Györgynek ásványrárói gyűjtésével: „Napsugaras legyen ez az újesztendő, Homlokunkra soha ne boruljon felhő.”
Jó lesz magunk mögött hagyni ezt az évet…
Ez az év a járvánnyal eddig még életünkben soha meg nem tapasztalt szokatlan, kellemetlen dolgot pl. karantént, maszkviselést hozott. Sok embertársunkat veszítettünk el, én is sorra gyújtottam esténként gyertyáimat rokonaimért, ismerőseimért. A legfájdalmasabb talán az,
hogy nem ölelhetted magadhoz szeretteidet örömödben és nem foghattad kezüket nehéz óráikban. De a keresztény ember mindig remél, ahogy Pál Apostol is írja: „Lelkünk szilárd biztos és horgonya a remény”. Az idei év végén december 21-én 800 év után ismét felragyogott az égbolton a betlehemi csillag, amely Jézus születését adta hírül. Erre az eseményre emlékeztek a háromkirály-járás szokásunkban, amikor január 6-án egy ollós szerkezetű csillagot „ugrattak ki” a Kisalföldön. Reméljük, ez a ritka égi csodás jel meghozza az egészséget, örömet az emberiség számára!
![](https://www.gyorplusz.hu/wp-content/uploads/2021/01/IMG_5989_1800x1200_KJ-700x1050.jpg)
Mi volt, ami örömöt okozott, amire jó lesz visszagondolni?
Ebben az évben öröm volt, hogy sokan kaptak viszont kegyelmet, lehetőséget az újrakezdéshez. Öröm a bajban, hogy megtapasztalhattuk bizonyos szakmák fontosságát. Öröm a sok esti taps, amely az egészségügyben dolgozóknak szólt. Öröm az összefogás, a
segítségnyújtás, az önkéntesség, ami szintén jelen volt a mindennapokban. Öröm, hogy sokan a technika segítségével vigaszt nyújtottak embereknek, színházi előadással, koncerttel, vagy csak egy jó szóval.
Öröm volt ebben az évben például mesterem, dr. Barsi Ernő születésének századik évfordulója. Annak a csodálatos embernek, akinek én is köszönhetem, hogy példát kaptam szeretetről, tudásról. Az Apáczai-konferenciánkon most novemberben – bár sajnos nem személyesen, hanem online – örömmel emlékeztek rá hű tanítványai előadásaikkal,
visszaemlékezéseikkel és énekükkel. Én a magam részéről nem csak a Honismeret lapjain gondoltam rá, hanem ellátogattam életútjának fontos helyszíneire is egy-egy mécsessel, így Sályba, Sárospatakra, győri lakásához és sírhelyéhez. Öröm, hogy a két tudós barát, Barsi Ernő és Timaffy László emléktábla-avatásán ott lehettünk Ásványrárón. Egy másik számomra is fontos, bár fájdalommal teli évfordulót is említenék. Öröm volt látni
a győri múzeum Trianon 100 kiállításán azokat a relikviákat, amit ennek a tragédiának a fájdalma alkotásokban próbált feloldani. Az egyik ilyen alkotás egy hímzéstérkép, amely Nagy-Magyarország csodálatos népi öltéseit mutatja be. Sok-sok éve Molnár Joli tanárnőtől kaptam ajándékba.
A legnagyobb öröm azonban az, ha az élet felülkerekedik a veszteség felett. Az új év unokával áld meg néprajzos barátnőmmel, Balázs Líviával együtt, akivel ennek örömére újabb gyermekkönyvünket állítjuk össze, így is köszöntve minden új életet.