A Vaskakas Bábszínház a jelenlegi járványügyi helyzet miatti megszigorításokra gyorsan reagált, nem hagyja kulturális élmények nélkül gyermek és felnőtt közönségét, youtube csatornáján folyamatosan elérhetővé teszi előadásait. Múlt vasárnap több mint 21 ezren kalandoztak Dorkával Smaragdvárosban. A kiváló musical előadás koreográfusa, Ladányi Andrea külföldi otthonában fegyelmezetten ünnepelte, hogy Kossuth-díjjal tüntették ki március 15-én.

Amikor az első e-mailt megkapta a díjra való felterjesztésről, az élete egyik legjobb napja volt – meséli megkeresésünkre a kitüntetett. “19 éves koromtól fantasztikus, Kossuth-díjjal jutalmazott művészek között dolgoztam, és mindig azt gondoltam, hogy aki ezt megkapja, az valamit jól csinált, meg talán kivételes is. Csodálatos pillanat lett volna átvenni a díjat a Parlamentben, de maximálisan egyetértettem azzal, hogy erre most nem kerülhetett sor, még ha számomra ez nyilván egy „életműpillanat” is lett volna. Most a biztonság a legfontosabb mindenki számára.”

A Kossuth-, Liszt Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas balettművészt, koreográfust, Érdemes művészt, színészt, rendezőt hazánk egyik korszakalkotó táncművészeként tartják számon, aki sikert sikerre halmoz itthon és külföldön. Ladányi Andrea életműve lenyűgöző és tiszteletet parancsol. Nevéhez 111 főszerep, 78 színházi koreográfia, 15 táncfilm és 16 játékfilm kapcsolódik, nincs Magyarországon olyan színház, ahol ne dolgozott volna, emellett 28 országban lépett fel. Díjait édesanyja őrzi zongoráján.

Ladányi Andrea számára meghatározó Győr, innen indult ugyanis pályafutása. Miután megszerezte diplomáját a Győri Baletthez szerződött, ahol 1986-ig volt tag. A társulat akkori igazgatója és koreográfusa, Markó Iván már az első évektől embert próbáló munkatempót diktált, az összmunkából csodálatos darabok születtek, komoly tánctechnikával, művészi alakításokkal. Andrea nevéhez több, de két meghatározó előadás biztosan köthető, az egyik Bartók Béla Csodálatos Mandarinja – a magyar zeneszerző azóta is meghatározó életében-, a másik Ravel Bolerója.

A legendás produkció, Ladányi Andrea főszereplésével sokunk számára meghatározóvá vált, mozgása beivódott retinánkba. Tavaly a Győri Balett 40 éves gáláján a világhírű táncművészt és koreográfust nagy örömmel fogadta a hazai társulat és közönség, a Csillárszinten megrendezett kiállításon az előadás díszlete, az a bizonyos szék is főszerepet kapott.

A Kossuth-díjas művész sok-sok év hazai és nemzetközi produkciók után ismét városunkban alkot, most már a Vaskakas Bábszínház tagjaként. “Egyedülálló az, ami ebben a társulatban fogadott. Mind munka, mind emberi morál tekintetében ehhez fogható igényes, világszínvonalú művészi teljesítményű, egységes, baráti, pozitív kisugárzású színházzal soha sem találkoztam még” – szól Ladányi Andrea méltatása.

Gyümölcsöző együttműködésük egy monodrámával indult még 2018-ban, a darab azóta több szakmai díjat is besöpört. Az Alaine – Ideje a meghalásnak című előadás főszereplőjét, Markó-Valentyik Annát Ladányi Andrea még a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanította. A végzősbábszínész kérte fel mesterét erre az egészen rendkívüli munkára, így készült el Polcz Alaine szövegei, valamint Karády Katalin dalai alapján egy különleges, drámai színház, a táncművészet és a bábos műfaj határán. “Elképesztően izgalmasnak tartottam Anna ötletét, hogy a testére egy “bábot” applikált, ami szó szerint eggyé vált a huszonéves előadóval. Tiszta őrület, hogy felül egy idős testet látunk, ami egy gyönyörű, fiatal lányban folytatódik. Anna lenyűgözött engem, őt nézve azon töprengtem, hogyan jut valakinek eszébe ilyen fiatalon, hogy egy nyolcvanéves agy, test, filozófia mögé bújjon. Annával egy olyan közös nyelvet alakítottunk ki, amivel szárnyalni lehet, így végeláthatatlan fantáziájú produkciókat tudunk létrehozni.”

A tánc- és a fiatal bábművész együttműködése tehát hamarosan folytatódik. Addig is, múlt vasárnap több mint 21 ezren nézték meg Ladányi Andrea koreográfiáját, az Ózt. Március elején debütált a Vaskakas Bábszínház legutóbbi előadása, Markó Róbert rendezésében sokunk kedvence, a Vuk, melynek mozgásait szintén Andrea álmodta a színpadra. A felnőtt nézők biztosan felfedezték a kitűnő előadásban a művészre oly jellemző és kialakított formanyelvet, azt a bizonyos “ladányis” koreográfiát. “A zenés műfajok saját stílusjegyekkel, zenei formákkal, szabályokkal bírnak.

Ebben az alkotói folyamatban a koreográfus hozzáadhatja szakmaiságát, egyéni humorát, drámai vagy költői megfogalmazását. A Vuk, az Óz vagy az Alaine – Ideje a meghalásnak című munkáim a legizgalmasabb kihívások közé tartoznak, sohasem rutinból, tehát az elmúlt évtizedek tradícióiból dolgozom, hanem a jelenből, a kortárs művészetből, a mostban alkotunk és azt tárjuk a közönség elé” – szól a Kossuth-díjas koreográfus ars poeticája.

Ladányi Andrea fegyelmezett ember, önkéntes karanténba vonult külföldi otthonában, a négy fal között is szigorú napirend szerint éli az életét. A kétórás reggeli tréning után nyelvleckéket vesz, online tartja a kapcsolatot a Vaskakas Bábszínházzal, kreatív munkakedve és az alkotásba vetett hite és öröme továbbra is motiválja, kirobbanó formában van és tele ígéretes tervekkel a jövőre nézve.