Katalin életútja példaértékű, ízig-vérig pedagógus, génjeiben örökölte a gyerekek, a tanítás iránti szeretetét. Lelkes, energikus szervező, a folyamatos megújulás, az élethosszig tartó tanulás híve. Borkirálynő, borlovag, és megszállott kézilabda-rajongó. Minden gesztusából erőteljes életszeretet árad.

Győri gyökerei ellenére, csak az utóbbi tíz évben él és dolgozik városunkban. Honnan és hogyan indult életútja?

Édesapám lébényi születésű, később azonban Győrbe kerültek. Nagyszüleim a Bem tér környékén éltek. Édesanyám mezőörsi, de Győrben végezte tanulmányait. Szüleim a közös életüket Móron építették fel. Egy boldog, összetartó családot alapítottak, amelyben öcsémmel nagy szeretetben nevelkedtünk. Móron a Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam, ami egy német nemzetiségi iskola volt. Német tanítóimnak és tanáraimnak köszönhetően szerettem meg a német nyelvet. Középiskolai tanulmányaimat Pécsen, a Leőwey Klára Gimnázium Német Nemzetiségi Tagozatán végeztem. Nagyapám közel 40 évig kántortanítóként tevékenykedett Mezőörsön, édesanyám is a pedagógus pályát választotta. Ebben az elhivatott légkörben nőttem fel, így számomra is egyértelmű volt, hogy tanítani szeretnék. A német nyelv mellett a történelmet kedveltem leginkább, e két szakot választottam. Először úgy volt, hogy maradok a pécsi egyetemen, de adódott egy lehetőség, hogy ösztöndíjjal az NDK-ban lehet tanulni. Ezt megpályáztam és elnyertem.

Hogyan hatottak önre a németországi egyetemi évek?

Az akkori NDK-ban, Greifswald város egyetemén tanultam. Majdnem végzős voltam, amikor megtörtént Kelet- és Nyugat-Németország egyesítése. Ez egy újabb választás elé állított, dönthettem úgy, hogy egy NDK-s végzettséggel térek haza, de felajánlották azt is, hogy ha még kint maradok, akkor nyugat-németországi végzettséget kapok. Maradtam, így hat és fél év alatt szereztem meg az első diplomámat, majd kétéves iskolai gyakorlat és egyetemi képzés (Freudenberg, Siegen) következett, így közel tíz évet töltöttem Németországban.

Mégis hazajött.

Nem volt kérdés. Olyan szerencsés voltam, hogy amikor visszajöttem Magyarországra, rögtön kaptam állást a móri Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tizenhat éven át tanítottam ott, amikor is megláttam az induló győri Audi-iskola állásajánlatát.

Ne szaladjunk ennyire előre. Meséljen a móri évekről, hiszen a tanításon túl, sok minden kötődik ott az ön nevéhez.

A borkultúra ápolása nagyon nagy szerepet játszik az életemben. A bor szeretetét és tiszteletét édesapámtól tanultam, a családi pincészetben ismerkedtem meg a borkészítés hagyományaival és tudományával.  Édesapám álma volt a családi borászat, amelyet a semmiből hozott létre és közel két évtizeden át fent is tartott. A barátnőimmel alapító tagjai voltunk a Móri Borbarát Hölgyek Egyesületének, édesapám pedig alapító nagymestere volt a Brindisi Szent Lőrinc Borrendnek. Ennek a borrendnek vagyok én is a borlovagja. A Móri Bornapokat 1934 óta ünnepli a település, a mára már egyhetes fesztivállá alakult eseménynek 16 éven át voltam a háziasszonya. 1998-ban német mintára megszerveztük az első borkirálynő-választást, melyre a barátnőimmel be is neveztünk. Ez nem szépségkirálynő-választás, itt különféle szőlővel, borral kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokat kell teljesíteni. Én bizonyultam a legjobbnak, én lettem a Móri Borvidék első borkirálynője. Büszke vagyok arra, hogy több tanítványom is követte a példámat. Az évek során sokan indultak a borkirálynő-választáson, néhányuk fejére a korona is felkerült. Többen foglalkoznak borokkal, borászok lettek. Jó érzés, hogy nemcsak mint pedagógus, hanem az élet más területén is példakép lehetek.

Milyen bort fogyaszt szívesen?

A száraz, fehér bort kedvelem. Tradicionálisan a móri ezerjót, és a borvidéken újonnan divatossá vált generosa mellett a rizlingszilvánit, a traminit. Elvégeztem a bor- és pálinkabírálói tanfolyamot is, ezért gyakran hívnak különféle borversenyek zsűrijébe. Nemcsak a Móri Bornapok visszatérő vendége vagyok, de a Győri Bornapokért is rajongok. Családi utazásaim során is elsősorban a hazai és külföldi borvidékeket keresem fel, ahol újabb borbarátokra teszek szert, és máig sokat tanulok.

Az érdeklődési köre azonban sok másra is kiterjed.

Hu-Mór-kák néven amatőr színjátszó csoportot működtettünk a barátaimmal, ahol gyermek- és felnőttdarabokat egyaránt bemutattunk, valamint felléptünk az ünnepségeken, megemlékezéseken. Hobbim a néptánc, német nemzetiségi néptáncoktatóként sok gyereket tanítottam, csoportjaimmal számos felkérésnek eleget tettünk, többek mellett a Sváb bálokon léptünk fel. Mára ez az oktatói feladatom megszűnt, de ha tehetem, még mindig táncolok.

Tíz évvel ezelőtt újabb fontos döntést kellett meghoznia az életében.

Az akkor induló új győri Audi-iskola álláspályázata felkeltette az érdeklődésemet. Behívtak elbeszélgetésre, ami nagyon jól sikerült. Így döntenem kellett, vállalom-e a költözést, élek-e az újonnan felkínált lehetőséggel. Belevágtam, a kislányommal és a párommal Győrbe költöztünk, új életet kezdtünk. Az első év igazi szakmai kihívást jelentett, hiszen a gimnáziumi munkám után itt ötödikes, hatodikos gyerekeket kellett német nyelven történelemre oktatni. Egy évvel később kineveztek az Audi Hungaria ÁMK magyar tagozat vezetőjének. Az intézményben nagy hangsúlyt fektetünk a fejlődésre, a megújulásra, ezért képzéseken, továbbképzéseken veszek részt, ahol olyan új ismeretekre teszek szert, amit a napi munkám során tudok alkalmazni. Nagyon élvezem, hogy egy kívül-belül sokszínű iskolában dolgozhatok. Úgy vélem, a név kötelez – kiváló minőséget jelent. Ez ugyanúgy vonatkozik az iskolánkban folyó oktatásra, mint az Audi prémium járműveire. Lelkiismeretesen, lelkesen és magas színvonalon azért dolgozunk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el és diákjaink sikeresen megállják a helyüket bárhol a világban. Ennek a törekvésnek egyik legszebb elismerése, hogy 2019-ben elnyertük a „Kiváló külföldön működő német iskola“ címet.

Mennyire tudott beilleszkedni Győrben?

Győrben visszatértem a gyökereimhez. Megérkeztem, úgy érzem, itthon vagyok, de boldogan és büszkén tekintek a móri életemre is. Elmúltam 40 éves, amikor ide költöztünk, de nem bántam meg. Teljesen megújultam, új hobbikat találtam, új barátokat szereztem. Munkamániás vagyok, de azért olvasásra, barátokra szakítok időt. Na és persze ott vagyok a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának minden meccsén. Hornyák Ágnes, Görbicz Anita, Heidi Löke, Eduarda Amorim és Ambros Martín személyes ismeretsége által lettem hatalmas szurkoló fan. Jó érzés ennek a sikeres csapatnak a rajongó táborába tartozni, szurkolni nekik, hogy minél jobban teljesítsenek.

Milyen tervekkel várja a pandémia utáni időket?

Hiányoznak a tanítványaim, a velük való személyes kapcsolat. Szeretnék újra tanteremben tanítani. Családi nyaralásunkat Greifswaldba terveztük, reménykedem benne, hogy visszalátogathatok tanulmányaim színhelyére és találkozhatok egykori csoporttársaimmal, barátaimmal. Szeretnék újra rendezvényekre járni, pincékben borozgatni, beszélgetni a barátokkal. A mostani nehézségek ellenére is úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, és büszke vagyok arra, hogy az Audi család tagja lehetek.