A Széchenyi István Egyetem európai szinten is immár negyven éve egyedülállóan gazdag szolgáltatásokat nyújtó, akkreditált Csomagolás és Környezetállósági Vizsgálólaboratóriuma a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ projektnek köszönhetően nemrégiben új épületbe költözhetett, miközben különleges eszközparkja tovább bővült. Dr. Pánczél Zoltán, a közelmúltban nyugdíjba vonult, de ma is aktív egyetemi docens mutatja be olvasóinknak az új laborépületet, amit kollégáival együtt nagyon várt.

A történet a hetvenes években kezdődött. Már akkor is rengeteg volt a szállítási kár, és odafigyeltek arra, hogyan kell becsomagolni valamit, hogyan kell a szállítmányt rögzíteni a járműveken. Mindezt elméletileg nem nagyon lehet vizsgálni, mechanikai képletekkel kiszámolni, hiszen nagyon véletlenszerű, különböző hatásokkal járó folyamatokról van szó.

“1973-ban kerültem a győri campusra, rövidesen megkaptam a rakodástechnika című tantárgyat, és arra jutottam, hogy különféle igénybevételi oldalról lehet ezt a témakört a leghatékonyabban megközelíteni. Úgy, ha megvizsgáljuk, milyen konkrét mechanikai, időjárási hatások érik a csomagolást. Ha valaki azt szeretné, hogy a szállítás után épségben eljusson a terméke a célig, ahhoz végig kell gondolnia a folyamatot, és e szerint megtervezni a védőcsomagolást. Így kezdődött a csomagolásvizsgáló labor megvalósítása” – emlékezik a kezdetekre dr. Pánczél Zoltán.

A laboratóriumba érkező vagy ott fejlesztett mintákat a szabványok szerint kiteszik a szállítás közben várható hatásoknak, mechanikai igénybevételnek, ütésnek, rázásnak, halmazterhelésnek és ezek kombinációinak. Ehhez jön még az időjárás szimulálása, napsütés, csapadék, hirtelen hőmérsékletváltozás, párakicsapódás. De sokszor előfordul, hogy egyedi mérőrendszereket és méréstechnikai eljárásokat kell kifejleszteni egy-egy különleges kérés teljesítéséhez.

„Hajszálpontosan lehet szimulálni egy szállítmány útját akár Kínából Európába. Közben sikerült beszereznünk olyan utazó műszert is, ami már több ízben megkerülte a Földet, végigjárva például egy-egy autógyártóhoz kapcsolódó beszállítói kört. Így utazhatott a transzszibériai expresszen, konténerhajóra emelték Indiában, átrakták vasútra, aztán ment közúton, itt-ott várakozott, miközben folyamatosan rögzítette a csomagot ért hatásokat, rezgéseket, hőmérséklet-különbséget, relatív légnedvességet. Ezek az eredmények is segítenek abban, hogy a legközelebbi vizsgálatkor milyen szimulációt állítsunk össze hasonló körülményekre” – magyarázza dr. Pánczél Zoltán.

Hogy milyen termékek fordulnak meg a győri egyetem laborjában? A vasutasok azt mondanák erre, hogy minden, a „Jézuskától a géppuskáig”. Amit csak szállítani kell. Lehet az élelmiszer, gyógyszer, fogyasztási cikk, szórakoztató elektronika, és autóalkatrészek, tartozékok természetesen. Sok-sok beszállítótól kelnek útra részegységek világszerte. Vegyünk is egy konkrét példát: mondjuk, dízeladagolót készít egy japán cég. A félkész terméket elküldik Angliába, ahol gyártanak hozzá egy összetevőt, amit elhoznak egy magyarországi gyárba, beleesztergálnak valamit, utána elküldik Bulgáriába, ott is megmunkálják, majd visszaszállítják Magyarországra, részben összeszerelik, visszaküldik Angliába, ott még igazítanak rajta, végül visszaszállítják Japánba, ahol készre gyártják, és elküldik az autógyárba. A logisztikának van egy alapelve ugyanis, e szerint oda telepítik a termelést, ahol viszonylag azonos műveleteket azonos gépeken nagy tömegben tudnak végrehajtani. Ezért magát a terméket utaztatják az összeszerelési fázisok között ahelyett, hogy egy helyen legyártanák azt. A logisztikai alapelv miatt is lett ekkora szállítási igény az iparban, és vele együtt értékelődött fel a csomagolásvizsgálat. 

 „A cégek valamilyen megmagyarázhatatlan okból mindig a csomagoláson akarnak spórolni, miközben a lehetetlent közelítő feltételrendszert támasztanak elé: jobban védje meg a terméket, ugyanakkor legyen olcsóbb. Néha viszont mégis pazarolnak, telerakják hungarocellel a dobozt, és a környezetvédelemre sem figyelnek kellő mértékben” – mondja dr. Pánczél Zoltán, a Logisztikai és Szállítmányozási Tanszék nyugalmazott oktatója.

A labort egyrészt akkor keresik fel a megrendelők, ha például egy csomagolás valamiért nem bírja a szállítást, kérve, hogy derítsék ki az okokat. Másrészt akkreditált vizsgálólaborként szabványos vizsgálatsorozatok eredményeként adnak ki tanúsítványokat.

A csomagolásvizsgáló labor gépparkja fokozatosan cserélődik, az infrastrukturális fejlesztéseket az egyetem jelenlegi és korábbi vezetése is mindig támogatta. A 2000-es évek elején a fiatalon elhunyt Szabó Zoltán labormérnök vezetésével újult meg először a géppark azáltal, hogy az egykori Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet gépparkja is a győri egyetemre került. Mára pedig jelentős része vadonatúj, de a régiek közül is működik még néhány. Az egyik rázóberendezést például még a nyolcvanas években fejlesztették helyben az akkori Mechanika Tanszékkel közösen. A jó öreg, egyedi nagyberendezéssel ma is végeznek olyan vizsgálatot, amit rajtuk kívül azóta sem tud senki a világon.

A megrendelések a földkerekség minden részéről érkeznek, érthető, hiszen ilyen felszereltségű labor nem sok van, sem Amerikában, sem Európában.

A nemzetközi terjeszkedést a közelmúltban ugyancsak fiatalon elhunyt, a laboratóriumban PhD fokozatot szerzett dr. Mojzes Ákos indította be és szervezte kiváló eredményekkel. Az Egyesült Államokbeli központtal működő  ISTA (szállításbiztonsági) szervezet által összeállított szabványrendszerre is rendelkeznek példádul akkreditációval. Ugyanígy az Amazon egyedi szabványait tekintve is a győri az egyetlen elfogadott labor Közép-Európában, és az óriáscégen keresztül a legapróbb kütyüktől az óriástévékig mindenféle csomagolást vizsgálnak.

Amikor azt kérdezzük dr. Pánczél Zoltántól, mennyi hallgatót tanított meg az elmúlt évtizedekben a szakma csínjára-bínjára, azt feleli, hogy gyakorlatilag nem tud elmenni úgy egy gyárba, vagy telefonálni a világ bármely szegletébe, hogy ne a „Jó napot, tanár úr!” felkiáltással köszönjenek vissza rendszeresen a volt tanítványok. Hát ennyit. Nem keveset.

A Széchenyi István Egyetem Csomagolás és Környezetállósági Vizsgálólaboratóriumának berendezései alkalmasak arra is, hogy a környezeti hatásokat szimulálják. Így például autóalkatrészeket tesztelhetnek működés közben úgynevezett fárasztóvizsgálatokkal. Megnézhetik, hogy a teljes rázási spektrumon, klímakamrában, hirtelen, extrém hőmérsékletváltozás mellett is folyamatosan, megfelelően működnek-e. Néhány hét, hónap alatt egy egész életciklust szimulálni tudnak, miközben a számítógép minden adatot rögzít. 

A laboratórium fiatal szakembergárdája évente csaknem ezer vizsgálatot végez el amellett, hogy az elmúlt években már a szakterületen is elismert tudományos eredményeket prezentálnak. Rendszeresen publikálnak például a Journal of Packaging Technology and Science vezető folyóiratban, és arra is rendkívül büszkék, hogy már öt sikeres PhD védés eredményei születettek meg a laboratórium falai között.

Pánczél Zoltán körbe is vezet bennünket. Mutat például egy időjárásállóság vizsgáló berendezést, ami a napfény hatását, az UV-sugárzást ugyanúgy szimulálni tudja, mint az esőt, fagyot, hőséget, párát. Kiderül, hogy egy műanyag alkatrész mennyire színeződik, morzsolódik el közben. A karcolás és dörzsölésállóság vizsgálóval azt nézik, mennyit bír a lakk, a festék. Amikor ott voltunk, éppen egy komplett autó hátsólámpát tettek be a klímaszimulációval kombinált rázókamrába. A halmazterhelés-vizsgáló kideríti, mi történik, amikor sok csomagot raknak egymásra. A vízszintes és függőleges ütköztetésvizsgáló pedig azt a helyzetet elemzi, amikor leesik, vagy nekicsapódik valaminek egy csomag. A különböző rázóberendezések a kis és óriáscsomagokat vizsgálják, és külön gép elemzi a nagyméretű szövetzsákokat. Van ezen kívül éghetőség vizsgáló, és egyedi gépeken elemzik a hullámpapír átüthetőségét, szakíthatóságát, vízfelvételét.

„A véletlenszerű rázkódás előállításához bonyolult vezérlés kell. Van olyan berendezésünk, aminek az űrhajózásban, rakétaleválasztásnál is használt szervo szelep a lelke. Hasonló volt a Saturn V hordozórakétán is a Holdra szállásnál. Talán az eddigiekből is látszik, hogy igazából ezermestereknek kell lennünk a vegyes összetételű géppark kezeléséhez. Értenünk kell a hő- és áramlástechnikához, hidraulikához ugyanúgy, mint a mechanikai rezgésekhez, a textilek szövési technikájához, a papírgyártáshoz, és még a műanyagfólia húzásához, színelemzéshez, elektrosztatikához is. Nem véletlen, hogy egy-egy kolléga 4-5 éves tanulási folyamatot követően kerülhet a mindig vidám és családias légkörű csapatba. Nincs két egyforma eset, nagyon élvezetes ez a munka. A legutóbb például a szingapúri metró sínlekötését vizsgáltuk a különleges korrózióállóság vizsgáló berendezésünkben, ahol sűrített levegő porlasztja a korrozív anyagokkal vegyes sópermetet. Az volt a megrendelő kérdése, hogy húsz év után lecsavarható marad-e az anya a rögzítésről. Két hónapig folyamatosan ment a sópermet, és ez annyira goromba vizsgálat, hogy meg is felelt húsz évnek. Minden csupa rozsda lett, de az anyát sikerült lecsavarni. Bírta a strapát az angol acél” – mondja Dr. Pánczél Zoltán, aki nem is a nagy értékű, különleges berendezéseikre a legbüszkébb, hanem arra, hogy megbízóiknak legalább ilyen fontosa a labor munkatársainak szakértelme és az is, hogy a fiatal generáció sikerrel integrálódott, és új távlatokat hozott a labor nemzetköziesítésébe.

Nyerges Csaba