Három a magyar igazság, ez esetben szerencsére nem kellett, hogy eljöjjön a negyedik ráadás, a harmadik jelölés után ugyanis 2023-ban a közönség nagy örömére, és azok szavazatai alapján végre a Győri Nemzeti Színház méltán ünnepelt művésze kapta a Kaszás Attila-díjat. Az elismerésről és a közelgő ünnepekről is kérdeztük a kiváló színészt, Csankó Zoltánt.

Negyvenegy társulat delegálta egy-egy tagját a Kaszás Attila-díjra, a jelöltek közül azonban csak négyen juthattak a döntőbe, ahol a közönség döntött. Minden elismerés nagy visszaigazolás, ez mégis valamiért más. Miért?

Igen, mert ez most már a harmadik nekifutásom volt, és ebből kifolyólag izgatott is voltam, hogy megnyerjem. Őszinte leszek, eddig soha nem volt bennem drukk egyetlen döntőbe jutásom után sem, mindig higgadtan vártam az eredményt, és semmi problémát nem okozott az, amikor más színészkolléga nevét mondták ki. Most mégis úgy éreztem, hogy ha nem sikerül, akkor lehet, hogy nem is lesz rá több lehetőségem. Nem is engedtem volna, hogy többet jelöljenek. Ezért kicsit nagyobb volt a nyomás, persze ezt senki nem tette rám, ezt én magamnak kreáltam. A díjátadón ott volt a fiam és a menyem, és bár azokban a percekben, mikor bontották a borítékot, akkor éppen nem jutottak eszembe, de végig szerettem volna, ha ők is átélik azt a boldogságot, amit majd nekem esetleg jelent az a pillanat, ha én nyerem meg. Szerencsére sikerült. Ez egy szakmai és egy közönségdíj egyszerre, a kettőnek a fúziója, nagyon sok színészt támogattak a szavazatokkal, de most hozzám pártolt a szerencse.

Azért ez nem a szerencséről szól! Imádja a közönség és az egész győri társulat is.

Kétségtelenül megbecsülnek, tisztelnek és szeretnek. Nagyon sokszor a nézők is rám köszönnek az utcán, érzem a szeretetüket és ez nagyon fontos. Ezúton is szeretném megköszönni a győri közönségnek a támogatását, azoknak is köszönöm, akik valamilyen okból kifolyólag ugyan nem tudtak szavazni, de lélekben velem voltak és szurkoltak nekem, és titkon bíztak benne, hogy én fogom megkapni ezt a díjat.

Egy fantasztikus esten vehette át az elismerést, másnap pedig már játszott a színpadon. Másként lép fel ilyenkor egy művész?

Azt gondolom, hogy a felelősségérzet az, ami erősebbé válik, de ez az életkor előrehaladtával is éppúgy érvényes. Egy ilyen díj persze mindig rápakol egy kis terhet az ember vállára és most nem azt mondom, hogy a Kossuth-díjasok görnyedten mennek fel a színpadra a nagy teher miatt (nevet), de ők is hatványozottan érzik ezt a fajta felelősséget.

Ez egyfajta megfelelési kényszer is?

Persze! Jó lenne megfelelni. Jó lenne minden szerepben megfelelni, de ezt nem ígérhetem. Bízom benne, hogy mindenki hihet abban, hogy megpróbáltam a legjobban felkészülni, ha pedig nem sikerült, az sok mindennek betudható. A jó szándék, a felelősségérzet, hogy én jól akartam megcsinálni, az ott volt mögötte.

Hogyan ünnepel és hogyan készül majd a következő esztendőre?

Az ünnepekben sokat leszek majd Győrben, sok előadásban játszom. Sajnos a karácsonyt egy fájdalom is beárnyékolja, édesanyám ugyanis egy évvel ezelőtt elhunyt, ilyenkor felerősödik a hiánya. A fiamékkal biztosan együtt karácsonyozunk, jut idő majd a családra. A 2024-es év nehéz lesz, januárban gőzerővel folytatódik a munka, és alig állok meg nyárig, nagyon nehéz szerepeket fogok játszani. Nincs nyugtom, de nem baj, amíg bírom, addig csinálom!