Dr. Torma Andrást a Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét, az Audi Hungaria környezetmenedzsmentjének szakértőjét, a város Környezetvédelmi Bizottságának tagját kérdeztük a Győr előtt álló klímastratégiai kihívásokról.

Mi az ön szakterülete?

Egyrészt a klasszikus vállalati környezetvédelemmel foglalkozom, azaz minden olyan dologgal, ami által egy vállalat környezeti teljesítménye javítható. A másik, ami a fő kutatási irányom: a komplex helyzetek megértése, modellezése, szimulációja és a döntéshozatal támogatása környezetvédelmi szempontból. Ha beavatkozunk valahol a környezetbe egy általunk pozitívnak vélt módon, lehet, hogy egy másik környezeti elemnél ez már negatív hatást fog kifejteni. Például az elektromos autózás egyfelől jó, hiszen helyben valóban nincs szén-dioxid-kibocsátás. Ám ha a jármű teljes élettartamát nézzük, akkor nem annyira rózsás a helyzet. A szükséges nyersanyagok kibányászása, a gépkocsi előállítása, használata, majd hulladékká válása már egész más képet mutat, nem beszélve a mobilitáshoz szükséges villamos energia előállításáról. Rendkívül fontos tehát a folyamatok komplex áttekintése. Kollégáimmal egy olyan eszköz kifejlesztésén dolgozunk, ami pontos választ ad arra, hogy az adott döntésnek ténylegesen milyen lesz a fenntarthatóságra gyakorolt hatása.

Ezzel próbáljuk segíteni a döntéshozókat a helyes irány megválasztásában. Így készítette el tanszékünk Győr klímastratégiáját, amit tavaly a város közgyűlése elfogadott. Ugyanígy a településfejlesztési stratégia környezetvédelmi részének kidolgozásában is részt veszünk. Egy fenntartható energia–klíma akcióterv elkészítése is folyamatban van. Ezek mind segítik a városvezetőket, hogy ne csak az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján döntsenek, hanem legyen egy hosszú távú víziójuk arról, hová akarunk eljutni a fenntarthatóság terén.

Győrben az utóbbi időben pozitív változások történtek, mind a város vezetése, mind a Környezetvédelmi Bizottság részéről. Jó látni, hogy valóban komoly munka folyik. Ugyanakkor gyorsan nő a város, nő a jólét. Ezért egyre fontosabb, hogy az emberek belássák: úgy is élhetünk jobban, ha nem terheljük a környezetünket.

Ön szerint melyek a kritikus pontok?

Az egyik az, hogy a város klímamérlege deficites. Jóval több üvegház hatású gázt bocsát ki a város, mint amennyi elnyelésére alkalmas terület van. Brutálisan nagy a különbség, az elnyelő kapacitás az összes kibocsátásnak mindössze 1 százaléka. Ez az előttünk álló egyik legnagyobb kihívás. Talán nem is gondolják sokan, hogy télen a lakossági tüzelés jelentős mértékben hozzájárul ehhez a terheléshez.

A másik az örök problémát jelentő szelektív hulladékgyűjtés. Egyrészt kérdés, mennyire értik és érzik úgy az emberek, hogy valóban érdemes külön gyűjteni. Másrészt, vajon műszaki, szakmai oldalról mennyire hatékony a begyűjtést, szállítást végző logisztikai rendszer?

Szintén fontos a közlekedésből adódó károsanyag-kibocsátás problémája. Egyre több dugó van, egyre lassúbb a forgalom, egyre több a gépkocsi, a levegőszennyezés is nő, ami egészségügyi problémákhoz vezet és jelentősen növeli a klímalábnyomot.

Gondot okoz az évente többször, hirtelen lezúduló extrém csapadékmennyiség, ami túlterheli a csatornahálózatot, villámárvizekhez vezet. Minderre az infrastruktúra nincs felkészülve. A lefolyók tisztítása mellett fontos tudni, hogy sok esetben a csatorna áteresztő keresztmetszete nem elégséges ekkora mennyiségű esővíz elvezetéséhez. Amikor építették, még más csapadékmennyiségekre kellett méretezni ezeket a rendszereket. Másrészt a várostervezés sem készült fel ilyen helyzetekre. Egyre nagyobb a burkolt felület aránya, még a családi házas övezetekben is hódít a térkő, így viszont nem tud elszikkadni a csapadéktöbblet. Ez már komplex probléma, komoly városszervezési, infrastrukturális beruházást igényel a megoldása.