A hátrányos helyzetű emberek és családok, valamint a helyi civil szervezetek támogatásáért vehetett át „Likócs szolgálatáért” díjat Németh László Ferenc tavaly a győri városházán. A jótékonykodást rendkívül fontosnak tartó vállalkozó több évtizedes, közösségépítő munkája elismeréseként érdemelte ki a kitüntetést. A Likócson üzemeltetett kocsmája hosszú időn keresztül sok ember törzshelyének számított.
„Sok nehéz helyzetű, hajléktalan ember is járt hozzánk. Ahogy megismertem a történetüket, rájöhettem, hogy közülük többen önhibájukon kívül kerültek az utcára. Sajnos a kilátástalanság miatt sokan az alkoholizmusba menekülnek. Szörnyű kimondani, de belefásulnak ez életbe, és már nem motiválja őket semmi. Igyekeztem rajtuk segíteni, ahogy csak tudtam. Szomorú, de sokan közülük már nincsenek köztünk” – nyilatkozta Németh László Ferenc.
A 65 esztendős, korábbi üzletember Likócson nőtt fel. Eredeti szakmája autószerelő, de a katonaságot követően fuvarozással is foglalkozott. Később a feleségével együtt vágott bele a vendéglátásba: kocsmát és pecsenyesütőt üzemeltetett.
„Úgy éreztük, az emberek szerettek hozzánk járni. Még akkor is kitartottak mellettünk, amikor kényszerűségből költöznünk kellett. Egy körforgalom épült a kocsma és a pecsenyesütő helyén, ezért az út másik végébe kellett átköltöznünk. Most már nem mi üzemeltetjük a helyet, kiadtuk bérbe” – mondta Németh László Ferenc, aki immáron nyugdíjasként éli a mindennapjait.
Hálát ad a sorsnak, hogy mindezt megteheti. Néhány évvel ezelőtt ugyanis komolyan veszélyben forgott az élete. Pedig előzetesen semmi sem utalt rá, hogy akár tragédiába is fulladhat az egyik átlagos napja.
„Nagyon nehéz időszak volt. Infarktust kaptam, s hétszer élesztettek újra. Hálás vagyok Dézsi Csaba András professzornak, aki akkor, amikor a szörnyű eset történt, még nem volt városvezető. Ő mentette meg az életemet” – mesélte Németh László Ferenc.
Hozzátette, miután kiengedték a kórházból, elengedhetetlen volt számára, hogy változtasson az életmódján. „Oda kell figyelnem, hogy mit és mennyit eszem. Emellett elengedhetetlen számomra a rendszeres testmozgás is. Naponta legalább egy órát sétálok, s ha az időjárás engedi, igyekszem a kertben is minél többet tevékenykedni.