Dézsi egy bátor politikus, hosszú idő után az első városvezető, aki mer beszélni a problémákról. Míg az elődei leginkább a szőnyeg alá söpörték azokat, addig ő felteszi az asztalra, hogy lássuk tisztán, mivel kell szembenéznünk – erről beszélt lapunknak Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Közgyűlés elnöke.

Az ember szeme előbb-utóbb mindenhez hozzászokik, a rossz dolgokhoz is. Ráadásul, ha jó a marketing, akkor előbb-utóbb már csak a szépet látjuk. Győrben évtizedekig így éltünk. A városvezetés a küllemre ügyelt, de a város napi működését, a szükséges karbantartási, a fenntartási munkákat fokozatosan elhanyagolta. A lámpaoszlopra feltett muskátlira emelve a tekintetet pedig már észre sem venni a földön lévő szemetet, vagy a bokatörő kátyút a járdán, a többévnyi kosztól eltömődött víznyelőket, a rossz utakat stb. Amikor 2020-ban új polgármestere lett a városnak, figyelmes győriként elkezdte felhívni a figyelmet a gondokra, amit aztán egyre többen kezdtek el „látni.”

Amikor a színes cukormáz olvadni kezd

Volt ebben kockázat, hiszen hirtelen jött a felismerés, a színes cukormáz, ami Győrt borította, kikerült a napra és gyorsan olvadni kezdett. Nem a probléma lett több Dézsi idejében, hanem észrevettük a 30 éve is rossz utakat, már nemcsak a „szokásos” évi két nagy elúszás után beszélünk a csapadékvíz-elvezetés gondjairól, hanem egy kisebb eső után a tócsa is feltűnik. A szelektív kukák környékének brutális állapota is már jobban zavarja a jóérzésű ember szemét, amit egy évtizeden keresztül már az utcaképbe tartozónak fogadott el. Több évtizede fennálló gondokról van szó, hiszen az utak nem egy-két év alatt lettek gyalázatosak, a virágágyásokból sem 2020-tól száradtak ki a növények, az utak tisztítását évek óta nem végezte senki, a szociális lakások állapota is ötven éve folyamatosan romlott. Politikailag persze kockázatos olyanról beszélni, amit nem lehet egy hét alatt rendbe tenni, hisz hamar azt érezheti az ember, hogy korábban minden jó volt, most meg mennyi a probléma. De egyrészt így korrekt, másrészt, aki nem látja a problémákat, az megoldani sem tudja azokat, aki pedig a szőnyeg alá söpri, az nem is akarja.

A vasútállomás ötven éve változatlan állapotban van

Így volt ez a MÁV-pályaudvar épületével is. Dézsi Csaba András győri polgármester 2020 júliusában a Győr+ Rádió reggeli műsorában elmondta, hogy a vasútállomás felújítása ügyében azután hívta el a MÁV vezetőjét Győrbe, hogy azt olvasta: a MÁV ötven vasútállomást felújít, de a győri nincs köztük. A polgármester az interjúban kerek perec kimondta: a vasútállomás mostani épülete egy „hányadék”. Ezzel nem is lehet vitatkozni, de azért nem árt, ha tudjuk, hogy az állomásépület körülbelül ötven éve változatlan állapotban van, legfeljebb most lett közbeszéd témája. Akik most politikai ambíciótól fűtve ezt az elmúlt négy év hibájának próbálják beállítani, azok komolytalan figurák, és hőzöngésen túl sem most, sem később nem tudnak tenni a nehéz feladat megoldása érdekében, de van olyan ellenzéki polgármesterjelölt is, aki nemhogy nem tudna semmit tenni, de korábban eltékozolta a lehetőséget.

Az eltékozolt lehetőség

2017 áprilisában a Révai úti autóbusz-decentrum, a vidéki buszpályaudvar, valamint a vasútállomás felújításának komplex elképzelése 2021 év végi megvalósítási határidővel bekerült a Modern Városok Programba. Ugyan volt egy érthetetlen gondolat is, amely szerint közúti aluljáró épült volna a Baross híd mellé a Bartók Béla út folytatásában a Szent István út felé, de ez volt a legkisebb baj… A gond az volt, hogy a város ugyan vállalta az előkészítést, amire az államtól 150 millió forintot kért és kapott, de a kormányhatározat szerinti 2018. december végi előkészítésre vonatkozó határidőt nemhogy nem tartották be, hanem el sem kezdték a munkát Borkai Zsolt 2019. november 15-i lemondásáig. Két és fél évig nem történt semmi, csak a határidők tologatása.

Dr. Fekete Dávid alpolgármester az átmeneti időszakban „Győr belváros közlekedésének fejlesztésére irányuló megvalósíthatósági tanulmányterv” elkészítésére 2019 decemberében szerződést kötött, ez volt az előkészítő munka nulladik pontja, de a vizsgálat elvégzése ellehetetlenült, hisz a Covid miatt 2020 tavaszán leállt a világ, nem lehetett valós adatokat mérni a közlekedésről, annak hiányában pedig a konkrét kivitelezési terveket sem lehetett elkészíttetni.

Így aztán nem csoda, hogy a volt polgármester a buszpályaudvaron reggelizve a hűlt helyét találta az átépítésnek, csak időközben elfelejtette, hogy ez azért van így, mert az általa instruált szakmai stábbal együtt korábban hozzá sem kezdtek a munkának…

Nem lehet tovább várni

Dézsi Csaba Andrásnak itt is azzal kellett szembesülnie, hogy a látványos bejelentéseken kívül semmi nincs a város kezében, az idő elment, a város minden határidőből kicsúszott, a Covid, a háborús infláció és a gazdasági válság az el sem indult fejlesztéseket végképp megállította. Próbálkozás még volt, hogy a Budapest–Varsó nagy sebességű vasút projektben esetleg lehet erre pénzt szerezni, de az egy 2050-re tervezett koncepció, így addig nem lehet várni. Sikerült viszont elérni, hogy a nyomvonalon érintett fővárosokon kívül – egyedüliként – Győrben is legyen megállója, ha egyszer megépül.

Jelenleg egyetlen lehetőség maradt, hogy a polgármester javaslata alapján az egykori szovjet katonai szállításhoz használt liftaknáiba a MÁV mielőbb építsen be lifteket, hogy végre akadálymentes legyen a peronok megközelítése és a csomagokat se kelljen a lépcsőkön cipelni. A külső homlokzat, a belső terek felújítása és egy alapos takarítás pedig kemény fellépéssel kipasszírozható a MÁV vezetőiből, amihez viszont hőzöngők és semmittevők helyett jó kapcsolatokkal bíró, tárgyalóképes városvezetőre lesz szükség, hiszen olyan problémát kell megoldani, amihez az önkormányzatnak semmi köze, csak elszenvedője.