Németh Zoltán jelenleg a vármegye elnökeként dolgozik, 2006 és 2010 között győri önkormányzati képviselő és alpolgármester volt. Az akkori városvezetésben tapasztalható viszonyokról, az ellenzéki pozícióban való munkáról és lehetőségekről, Borkai Zsolt első ciklusának fejlesztéseiről kérdeztük a rutinos politikust.

Az országos politikát tekintve is érdekes év volt 2006: áprilisban az országgyűlési választásokon a Magyar Szocialista Párt (MSZP) győzött, október elsején pedig önkormányzati választásokat tartottak az országban, az MSZP-s Balogh Józsefet ekkor váltotta a Fidesz–KDNP által jelölt Borkai Zsolt. A 2019-ben napvilágot látott videója miatt lemondó Borkai Zsolt mellett Németh Zoltán az első ciklusban alpolgármesteri tisztséget töltött be.

2006 és 2010 között ellenzéki pozícióban volt Győr a kormányhoz képest. Milyen volt a kapcsolat az állammal?

Ha nincsenek megfelelően jó minőségű kormányzati kapcsolatok, akkor egy várost nagyon nehéz jól vezetni. Tetézi a bajt, hogyha adott esetben még a képviselő-testületben sincs meg az összhang. Egy település akkor tud sikeresen működni, ha annak lakói, a képviselő-testület, a polgármester és a kormány összhangban van és együtt tud dolgozni. Ahol ez nincsen meg, ott gyakorlatilag a település halálra van ítélve. 2006 és 2010 között, főleg az első időszakban a testületen belül sem volt meg az összhang, mert a polgármester zavaros és pénzügyileg is zűrös elképzeléseivel nem érthettünk egyet, a kormányra pedig nem lehetett számítani, hiszen politikai okokból a szocialisták nem is álltak szóba velünk. A Fidesz-kormánynál az ellenzékiség sem feltétlenül hátrány, de az igen, ha egy olyan embert választanának meg a győriek polgármesternek, aki már a kampány előtt kijelentette: elzárkózik attól, hogy a kormánnyal együtt dolgozzon, hisz majd a város önerőből minden problémát megold.

Ráadásul, ha olyan ember próbálna meg a kormánynál akár városi, akár állami jellegű feladatokért lobbizni, aki kihúzta a gyufát, kárt tett a korábbi politikai közösségének, a bizalmat eljátszotta, akinek nemcsak nincs kapcsolata a kormányhoz, hanem a kapcsolatai el is lehetetlenültek, az biztos kudarc lenne. Hogy tudna valaki úgy jó kapcsolatot ápolni a kormánnyal, hogy botrányos körülmények között otthagyta korábbi politikai közösségét, ezen a választáson pedig Gyurcsány érdekeit szolgálva megpróbálja megosztani a jobboldali szavazótábort? Ennél rosszabb csillagállást nehéz elképzelni, ami várható lenne, az a biztos káosz.

Milyen konkrét nehézségekkel találkozott az önkormányzat abban a ciklusban?

Azt azért szükséges elmondani, hogy Borkai Zsolt is szembesült azzal, hogy nem voltak előkészített fejlesztések. Egy újonnan megválasztott településvezető átvesz egy helyzetet, amiben az az elvárás felé, hogy váltsa meg a világot: indítsa el a régóta várt beruházásokat. Ha nincsenek előkészített beruházások, és amik elő vannak készítve, azok is rosszul vannak tervezve, akkor ott évek kellenek ahhoz, hogy az első kapavágást meg lehessen tenni, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy honnan lesz mindehhez pénz. Az első négy évben a város csak saját magára támaszkodhatott. Az Audi adófizetése ugyan ekkor élesedett, innentől kezdve egy jelentős többletforrás állt a város rendelkezésére, és így sem sikerült túl sok mindenre jutni.

A közemlékezet mégis a beruházásokra, fejlesztésekre emlékszik Borkai Zsolt idejéből.

Az emlékek az idővel szépülnek. Ebben a 4 évben alig voltak beruházások, inkább csak hitelből és lízingből elképzelt álmok, illetve többször megjelent valamiféle offshore cég is a háttérben. Utóbbira jó példa a volt olajgyár területén 2008-ban egy kultúrközpontnak a tervezett építése, ami egy 7,9 milliárdos beruházás lett volna. A megépülés után húszéves bérleti szerződést kötöttek volna évi egymilliárd forintért, majd a futamidő végén még egy 10 százalékos maradványértéken történő megvásárlás következett volna, tehát egy 7,9 milliárdos fejlesztés több mint 20 milliárd forintjába került volna a városnak. Ez lett volna a kulturális életnek a fejlesztése!

Az is feledésbe merült már talán, hogy először a Pápai út környékén, a szeméttelep mellett, majd pedig ingatlanok megvásárlásával a Graboplast-sátor környékén tervezték egy multifunkcionális sportcsarnoknak az építését. Ez sem városi forrásból valósult volna meg az akkori tervek szerint. Egy magánbefektető az önkormányzat ingatlanján építette volna fel ezt a sportcsarnokot, és utána egy fix bérleti szerződéssel a város 60 évre adta volna bérbe a telket évente 20 millió forintért, de garantálta volna, hogy 15 éven keresztül évi 150 millió forintért kibérli ezt a csarnokot. Végül mikor épült meg a sportcsarnok? Amikor kormányváltás történt, és az Orbán-kormány adott rá pénzt. Ez lett az Audi Aréna Győr.

Hogyan valósultak meg akkor azok a fejlesztések, amelyek viszont ebben az időszakban mentek végbe?

A Révai úti parkolóház 2009-ben 715 millió forintért felépült ugyan, de ez sem a városnak vagy a város cégeinek a saját beruházásában készült el, hanem ez is egy bérlemény lett, amiért a városnak a cége, tehát a Győr-Szol és jogelődje euró alapon havonta fizetett. A végén úgy, hogy néhány év bérleti díjat ki is kellett fizetni, gyakorlatilag 1,3-1,4 milliárd forintjába került a városi cégnek, amit hitelből rendezett. Erre az összegre persze még rájött a kamat. Ha nem is feltételezzük azt, hogy emögött valamiféle egyéb háttér-megállapodások is voltak, akkor is biztosan kijelenthető az, hogy ezek mindig a létező legdrágább beruházások. Ezt a korszakot igazából a hitelből történő fejlesztések jellemezték. Jellegzetes beruházás volt a Szauter utca, az első útépítés. Ez sem „saját” pénzből épült, még a szocialista önkormányzat vett fel a Nádor aluljáróra hitelt, amiből maradt egy jó másfél milliárd forint, ebből végzett el a város különböző útfejlesztéseket. Itt konkrétan 105 millió forintot bukott azon a város, hogy kellően gőgösen sikerült hozzáállni az előkészítéshez, ugyanis az út 653 millió forintból épült, de volt 548 millió forintos ajánlat is a közbeszerzésen, viszont a hiánypótlás lehetőségét kizárták, így a legegyszerűbb adminisztratív papírok benyújtására sem volt utólag lehetőség. A legolcsóbb árajánlatot tevő kivitelezőnél egy közjegyzői okirat hiányzott. Ha mondjuk egy aláírási címpéldányt valaki nem csatolt be, attól még valószínűleg alkalmas utat építeni. Kevés olyan dologra tudunk visszaemlékezni ebből az időből, ami saját kútfőből megvalósult, talán a Barátság Sportpark ilyen. A belvárosi rekonstrukció elindítását a Széchenyi tér és környezetének átépítésével pedig a Fidesz-frakció „kényszerítette” ki, ami még dr. Dézsi Csaba András korábbi, 2002-es választási programjának része volt.

Összességében tehát rossz és idealista gondolkodás, ha valaki kormányzati szakmai együttműködés és képviselő-testületi többség nélkül akarna várost üzemeltetni, főleg egy olyan időszakban, amikor évek óta soha nem látott mértékű gazdasági nehézségekkel szembesül a világ.