Családi vállalkozóként lett rendkívül sikeres, s bár tavaly hivatalosan is nyugdíjba vonult, ma is mindennap bejár szeretett cégéhez. Az Országos Év Vállalkozója kitüntető elismerést decemberben a budapesti Prima Primissima gálán vehette át Szórádi László, a győri Cső-Lavina Kft. alapító tulajdonosa.
Kitől örökölte a vállalkozói szellemiségét?
Azt hiszem, édesapámtól, aki fuvarozással és földekkel foglalkozott. Szili származású vagyok, 1974-ben végeztem víz-, gáz- és fűtésszerelőként a győri ipari szakközépiskolában, majd mestervizsgát tettem. Amikor 1986-ban saját vállalkozást indítottam, édesapám volt az, aki biztatott, hogy vágjak bele és próbáljam meg. Jártam a falvakat és szereltem, egy év múlva már segédeim voltak, néhány év múlva pedig már 18-ra bővült a számuk.
Tudna valami tanácsot adni a mai fiataloknak, hogy mi a siker receptje?
A rengeteg munka mellett azt hiszem, némi szerencse és egy nagy adag bátorság is szükséges hozzá. Az első közös vállalkozásunkat egy családi ház melléképületében alapítottuk meg a feleségemmel 1991-ben. Láttuk, hogy mi hiányzik a piacról, mit igényelnének a vevők. Bíztunk magunkban, és ha bővítenünk kellett, nem féltünk lépni és hitelt felvenni. Az elmúlt évtizedek során rengeteg nagyberuházáson dolgoztunk országszerte. Ma az egykori házgyár területén 6.700 négyzetméteren működik a cégünk, egy korszerű épületgépészeti szakáruházzal és egy nagy raktárcsarnokkal. Büszkék vagyunk rá, hogy nálunk minden egy helyen beszerezhető.
Jól tudom, hogy a közelmúltban átadta a stafétát a fiának?
Így igaz, de minden reggel itt indul a napom nekem és a feleségemnek is, úgy tűnik, egyelőre képtelenek vagyunk elszakadni a cégtől és a napi munkától. Működik ez persze már nélkülünk is, de mindig jólesik, ha megkérdezik a véleményünket egy-egy kérdésben, mi pedig örömmel segítünk. Arra tanítottuk a gyermekeinket, hogy a becsületes munka és a vásárlók megbecsülése hosszú távon mindig megtérül, ez a legjobb befektetés. Nagyon jó látni, hogy a cég ebben a szellemben működik tovább.
66 éves múlt, és remek formában van. Minek köszönheti, és hogyan készült a család az ünnepekre?
Ahogy mondani szokás: ép testben, ép lélek – én ezt vallom a mai napig. Hetente kétszer eljárok edzőterembe kondizni és a csütörtök délutáni kispályás foci sem maradhat el a barátaimmal. A feleségemmel 44 éve vagyunk házasok, két gyermekünk és négy gyönyörű unokánk van. Szenteste ismét nálunk jött össze a család, ez már hagyomány. Hála a jó istennek, édesanyám is velünk van még, így négy generáció ült egyszerre asztalhoz. Régi szabály, hogy ilyenkor munkáról egy szó sem esik, csak és kizárólag egymásra figyelünk, mert szeretjük közösen megélni az ünnep meghitt perceit.