A 90 éves Szabó András pedagógust, festőművészt köszöntötte születésnapja alkalmából csütörtökön gyárvárosi otthonában Rákosi Zsolt, a győri Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület elnöke.

Rákosi Zsolttól megtudtuk, 48 klub működik a városban 1800 taggal, közülük a legidősebb Szabó András. Az elnök átadta a születésnaposnak az Orbán Viktor miniszterelnök által küldött emléklapot, Lipovits Szilárd győri jegyző üdvözlő sorait, valamint az egyesület ajándékcsomagját, és jó egészséget, további alkotó kedvet kívánt.

„A munkás, dolgos életút mindenképpen elismerésre méltó, András és felesége, Irma nemcsak kiváló pedagógusok, de Győr festői is, a város épületeinek, és elsősorban lakhelyük, Gyárváros megörökítői” – hangsúlyozta Rákosi Zsolt. „Folytassátok az alkotó, előremutató, ösztönző munkát a továbbiakban is, hogy kiállításokon gyönyörködhessünk a rajzaitokban, festményeitekben” – fogalmazott a klub elnöke.

Szabó András Győrben, a „zsidó temetőben született”, édesapja ugyanis ott volt kertész. Tizenegyen voltak testvérek, közülük négyen kiskorukban, spanyolnáthában haltak meg. András volt az egyetlen fiú a családban, így édesanyja azt szerette volna, ha pap lesz. A bencéseknél tanult, majd bekerült a szemináriumba, ahol három hónapig bírta. „Nem tudtam magamat elképzelni egyházi személyként” – mondja. Ha nem pap, akkor legalább tanító legyen a fiú – gondolta az édesanyja. Így is lett, elvégezte a tanítóképzőt és 1953-ban kezdet tanítani, először Dunaújvárosba helyezték, majd Győrszentiván, Kisbaráti után a győri Zalka és a révfalui általános iskola következett. Ekkor egy ismerőse felajánlott dupla fizetésért egy iskola konyhájának a vezető helyettesi állását. Négy évvel később, mivel nem volt vendéglátóipari képesítése, elküldték. Előbb a Münnich-iskolába, majd a Balassiba került, innen ment nyugdíjba 25 év tanítás után. 1991 óta nyugdíjas.

András hobbija 1957 óta a rajzolás, megfordult az ország különböző művésztelepein, de csak épületeket örökít meg. Győr számos ikonikus műemlék és lakóházát lerajzolta. Eleinte kiült a közterekre, úgy készítette munkáit, az utóbbi években pedig lefényképezi a számára kedves részletet és az alapján dolgozik.

Számos önálló és csoportos kiállítása volt, többek között Amerikában is, az utóbbi években pedig rendszeres szereplője a győri alkotó nyugdíjasoknak rendezett tárlatoknak. Több elismerésben, kitüntetésben is részesült, többek között megkapta Győr város ezüst emlékérmét.

Feleségét, Irmát a főiskolán ismerte meg, a rajzszakos lány először nem is akart szóba állni vele. Aztán két esküvőt is tartottak, egy polgárit, majd a következő évben egy egyházit, így két házassági évfordulót is ünnepelnek, idén a 68.-at. Két gyermekük van, lányuk hegedűművész, fiuk elektromérnök, öt unokájuk közül az egyik Párizsban, a másik Minneapolisban él, és egyikőjük örökölte a déd- és nagyszülők művészi hajlamát is.

Arra a kérdésemre, hogy mi a hosszú élet titka, András bácsi így válaszolt: „A hosszú élet titka a nyugalom, nem szabad idegeskedni, és a jó társ, aki megérti és segíti az embert. Voltak nekünk is problémáink, egyik karácsonyra például a feleségem két betongerendát kapott ajándékba, de még most is együtt vagyunk.”

András bácsi és Irma néni simán letagadhatnának fejenként 30 évet az életkorukból, mind szellemileg, mind fizikailag frissek, fiatalosok, mosolygósak, humorosak. tele életkedvvel, tettvággyal.

András bácsit a terveiről faggatva elárulta, hogy a gyárvárosi rajzaiból szeretne egy kötetet kiadatni, naptárat készíttetni, de ehhez nincsenek meg az anyagi feltételei. Valamint készül az idei nyugdíjas alkotók kiállítására is.