Az ember ősi vágya, hogy gondolatait, érzéseit másokkal is megossza. Az önkifejezésnek számos formája lehet, melyek közül az egyik az írás. Ez egy olyan alkotó folyamat, amely során belsőnk megnyílik, majd a külvilágot kizárva, gondolatainkat formába öntjük. Dömötör István másfél évtizede, egy családi tragédia hatására kezdett el írni, kezdetben azért, hogy a fájdalmát enyhítse.
Bár a gyermekkorát Kónyban töltötte, már fiatalon tudta, hogy Győrbe szeretne költözni. Nem mintha nem érezte volna jól magát szülőfalujában, de a megyeszékhely nyüzsgése csábító volt. „Otthon, általános iskolás koromban, a tanulás mellett szüleimmel dolgoztam a földeken. Később már két lóval, önállóan végeztem a munkálatokat” – idézi fel Dömötör István a kamaszéveket.
Az általános iskola elvégzése után sem tanulhatott, csak a TSZ-ek létrejötte után folytathatta tanulmányait a győri ipari iskolában, majd bevonult katonának. A katonaság után visszatért a GYÁÉV-hoz, ahol olyan jó benyomást tett a vezetőségre, hogy épületgépészeti iskolába íratták Budapesten. „Később többnyire épületgépész vezetőként dolgoztam, de a főállásom mellett, közel tizenöt évig gépészeti vállalkozó voltam” – meséli Dömötör István, aki 1970-ben nősült meg, azóta Győrben él. „Büszke vagyok arra, hogy három házat – az irányításom mellett – szinte saját kivitelezéssel építettünk fel” – teszi hozzá az egykori vállalkozó.
2003-ban vonult nyugdíjba, de a nyugodtan induló esztendők harmóniáját családi tragédia törte ketté. „2004-ben elveszítettem kilencvenhét éves apámat és hatesztendős unokámat” – mondja Dömötör István, és megtörli könnyfátyolos szemét. Akkor a fájdalom olyan érzelmi gátat szakított fel benne, hogy a következő évben megírta első versét. A rímbe szedett sorokat újabbak követték, aminek eredménye közel négyszáz vers lett. „A verseim egy részét figyelemfelkeltő és figyelmeztető kategóriába sorolom. Ezekben kifejtem a véleményemet arról, amit a mindennapokban tapasztalok. A tiszteletlenségről, az erkölcstelenségről, vagy a gyerekek neveletlenségéről” – magyarázza a költő. Művei a Versek Mondások (Észrevételek) című könyvében olvashatók, amelyet 2018-ban a Győri Könyvszalonon mutatott be a közönségnek.
A versírás tizennégy évet felölelő időszaka alatt, újabb kiadványok születtek a tollából. A Vallás és emlékeztető ünnepei című írása azért született, hogy ráirányítsa a figyelmet ünnepeink eredetére, és a hozzájuk kötődő népszokásokra. A kiadványban helyet kapott egy kivonat a Bibliából, valamint egy összefoglaló a világvallásokról is. Dömötör István könyveit számos alkalommal ismerhette már meg a közönség. Mesék és tanmesék című könyvéből két kötet látott napvilágot, a másodikat 2017-ben, szintén a Győri Könyvszalonon mutatta be.
„Rajongok a természetért. Talán ezért van, hogy főként télen írok, mert nyáron a feleségemmel együtt a kerttel foglalatoskodunk” – mondja Dömötör István, aki bár mindig is a matematikát kedvelte, az elmúlt évtizedben a történelemre is rátalált. Ez pedig a Versben a magyar című könyvét eredményezte, amire saját elmondása alapján a legbüszkébb. „Az internet, filmek és könyvek segítségével végzem a kutatásaimat. Ez a kötet verses formában öleli fel a honfoglalás és a rendszerváltás közötti időszakot. A szöveg mellett, illusztrációk is találhatók a könyvben, valamint családfák, amelyek megalkotásába sok-sok munkaórát fektettem.”
Az írásait bár kortól függetlenül mindenkinek ajánlja, elsősorban az öt és tizennégy év közötti korosztálynak szánja, és szívesen látogat el oktatási intézményekbe, hogy terelgesse a fiatalokat. „Már nekiálltam az új kötetemnek, amelyben földrajzi felfedezőkről és kutatokról írok. Útvonalrajzok is helyet kapnak majd a könyvben, amelyeket szintén én készítek” – meséli Dömötör István, aki hálával gondol mindazokra, akik segítették alkotói kiteljesedését.
Bár még a nyarat és a jó időt élvezi, és feleségével romantikus filmeket néz; gondolatban már a következő esztendőre készül, hiszen jövőre ünneplik az ötvenedik házassági évfordulójukat. Ez pedig nem csak számukra, hanem a családtagjaik és az olvasók számára is ünnep lesz.