Mit ér az ember, ha nyugdíjas? – az idősekkel kapcsolatos előítéletek és hátrányos megkülönböztetések témakörét járták körbe a győri Alzheimer Café áprilisi találkozóján.

„Nyugdíjas vagyok, kortárs és sorstárs, a 67. évemet taposom” – kezdte előadását közvetlen hangnemben Némethné Jankovics Györgyi, aki – mint oly sokan mások – átlagos nyugdíjas évekre készült, az élet azonban úgy hozta, hogy ma is aktív: jelenleg is hatvan hallgatót oktat a Széchenyi István Egyetemen az aktív korosodás témakörében.

„Az idős ember nem teher, hanem erőforrás. Ám a magyar társadalomban még mindig erősen jelen van az a szemlélet, hogy a nyugdíjas csak teher. Teher az államnak, teher a költségvetésnek, teher a családnak, sőt, egyesek odáig mennek, hogy az idősek élősködőek, akik a fiataloktól és a jövőtől veszik el az erőforrásokat. Ezzel szemben a nyugdíjasok közel fele dolgozik hazánkban, ami mintegy 700.000 embert jelent, és a családokban is sokan végeznek értékes háttérmunkát közülük” – hívta fel a figyelmet az előadó.

Talán kevesen gondolnák, de az idősek a kórházba kerüléstől félnek legjobban, nem az anyagi helyzetük romlásától, és a legtöbb hátrányos megkülönböztetéssel éppen munkakereséskor, vagy a munkahelyükön találkoznak. Például akkor, amikor kevesebb bért kapnak, mint a fiatalok, vagy eleve kizárják őket olyan feladatkörökből, amelyeket el tudnának látni.

Ezzel szemben létezik az úgynevezett „korbarát szemlélet”, amikor a szépkorúak kellő társadalmi megbecsültségben részesülnek. Vannak például idősbarát települések, amelyek közterületeik és épületeik kialakításában, a közlekedés megszervezésében, az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségében és foglalkoztatás terén is kiemelt figyelmet szentelnek ennek a korosztálynak.

Jelenleg viszont még az élet számos területén, így például az egészségügyben, a közigazgatásban, a pénzintézeteknél, valamint a családokban is gyakran előfordul az „ageizmus”, vagyis az idősek hátrányos diszkriminációja, amelynek sokszor egészen súlyos példái akadnak.

„A családokon belül ilyen példa az idős emberek elhanyagolása, ellátatlanul hagyása. Pedig azok a nyugdíjasok, akiknek pozitív az énképük, és a társadalom értékes tagjaiként tartják őket számon, hosszú évekkel tovább élnek a statisztikák szerint” – emelte ki Némethné Jankovics Györgyi, aki éppen ezért arra biztatta a jelenlévőket, legyenek büszkék eddigi életútjukra, maradjanak aktívak, és csinálják azt, ami hasznosság élményét nyújtja számukra.

A győri Alzheimer Café következő találkozója május 8-án 17 órától lesz a jól megszokott helyen, vagyis a Danubius Hotel Rábában. A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várnak.