A győri Széchenyi István Egyetem oktatója, dr. Koppány Krisztián feleségével és két gyermekével alapította meg a hatvanas-hetvenes évek pop-rock slágereit játszó RetroRollers zenekart. Az intézmény munkatársainak, hallgatóinak, vagyis az egyetem nagy családjának igazi apák napi élményben lehetett részük az együttes koncertjén. A kellemes kikapcsolódás mellett az együtt töltött idő, a generációk közti tudásátadás fontosságának üzenete is eljutott a résztvevőkhöz.

A Széchenyi István Egyetemen a család kiemelt figyelmet kap, hiszen az intézmény nemcsak az ott dolgozókat támogatja, de a hallgatóit is segíti, hogy össze tudják egyeztetni a tanulást a gyermekneveléssel. Emellett generációknak szóló programokat, nyári táborokat szervez, baba-mama szobát működtet, anyagi juttatásokkal is segíti a családokat, nem véletlenül viseli tehát a „családbarát munkahely” címet.

Az egyetem, a családbarát program keretében, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete helyi alapszervezetének támogatásával – csatlakozva a „Vállvetve apával” kezdeményezéshez –, olyan előadást szervezett az Egyetemi Hangversenyteremben, amely jó példával szolgál minden egyetemi polgár számára. A család fontosságát, erejét, a közösen eltöltött idő jelentőségét, a családfő és a családtagok szerepét egyaránt jól mutatja annak a különleges formációnak a koncertje, amelynek vezetője dr. Koppány Krisztián egyetemi docens, a Széchenyi-egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kara vállalati kapcsolatok dékánhelyettese.

„A családunkban központi szerepet játszik a zene szeretete. Feleségemmel fiatalon is zenéltünk, ma pedig már a gyermekeinkkel közösen tesszük ezt. Lányom zongorán kezdte, majd csellóra váltott, míg a fiam az ütős hangszereket választotta. Mindössze kétéves volt, amikor egy zenész barátom két dobverőt adott neki. Először csak kardozott velük, de hamar ráérzett a valódi használati módjára” – kezdte a zenekar 2017-ig visszanyúló történetét dr. Koppány Krisztián.

Mint mondta, egy iskolai családi napra kérték fel feleségével egy kis műsorra, és akkor jött az ötlet, hogy abban a gyerekek is részt vehetnének. A sikeres szereplés közös próbákat, majd újabb fellépéseket eredményezett, 2018-ban a Kutatók éjszakáján, 2019-ben a kari tanévzárón játszottak. A Covid-járványt követően közösségi csoportot hoztak létre, amelyen keresztül szintén több dallal megörvendeztették a döntően egyetemi kötődésű tagokat. Az eddigi legnagyobb szabású, oktatókat, munkatársakat, hallgatókat és a hozzátartozókat egyaránt megcélzó fellépésük a mostani volt, amelyből – annak sikere miatt – hagyományt teremtenének.

„Az idei tanévzáró családi koncertet tudatosan időzítettük az apák napja környékére, mert a szórakozás, a retro dalok meghallgatása mellett a RetroRollers kultúrmisszióját is szerettük volna eljuttatni a jelenlévőkhöz. Ez nem más, mint a családon belüli tudásátadás fontossága. Egy apának ugyanis nincs annál jobb érzés, mint ha látja gyerekei nyitottságát, érdeklődését azon dolgok iránt, amelyek a szülőket is foglalkoztatják, és megélheti, ahogy az utódok – a tehetségüknek köszönhetően – túlnőnek rajtuk” – fogalmazott. Hozzáfűzte, a közös próbák, a zenéről való beszélgetések, vagyis az együtt töltött idő még jobban megerősítette a családi kötelékeket, a szülők és a gyerekek kapcsolatát.

Az oktató kiemelte, esetükben egy közös hobbiról van szó, a gyerekek sem feltétlenül ilyen irányban tervezik a jövőjüket, de a zene szeretete, a zenélés öröme és a közösségbe tartozás élménye egy életen át megmarad, és sokat ad az embernek. „Az egyetemi munkám mellett a muzsikálás tökéletes kiegészítés, ami a megterhelő szellemi munka után igazán kikapcsol, egyensúlyt teremt bennem. Hab a tortán, hogy mindezért nemhogy nem kell nélkülöznöm a családomat, hanem velük élhetem át szépségeit” – jegyezte meg.

Végezetül a zenekarvezető dékánhelyettes egy igazi apák napi történetet is megosztott velünk: „Mivel a fiamnak kisméretű dobszettet vettünk, megkérdezte tőlem, hogy ez tényleg felnőtt felszerelés-e. Azt válaszoltam neki, hogy igen, csak kisebb fajta, hogy neked is jó legyen, és később akár könnyebben tudd szállítani, ha majd a barátaiddal zenélsz. Kérdőn nézett rám, és nem értette, hogy miért zenélne a barátaival. Én visszakérdeztem: csak nem gondolja, hogy húsz-huszonöt év múlva is velünk fog játszani, hiszen akkor már saját zenekara lesz. A fiam csak annyit válaszolt: de apa, az én zenekaromban te mindig benne leszel!”