Temetni az olvasást? Lehet persze, de felesleges. Az idő túllép a károgókon, és pontosan úgy, mint egy jó könyvben, lapoz egyet, és új fejezet nyit.

Ma már talán furcsán hangzik, de az olvasás valaha kevesek kiváltsága volt, a tudást és nyomában járó hatalmat szimbolizálta, privilegizált helyzetben volt, aki ismerte a betűk világát. Ahány nyelvet beszél valaki, annyi ember – szokás mondani, és ezt mindjárt folytathatjuk azzal, hogy ahány könyvet olvasunk, annyi új világot ismerhetünk meg. Olvasni már csak ezért is jó.

Nem volt az olyan régen, amikor rendre korholták a fiatalokat, hogy nem olvasnak, aztán megérkezett egy bizonyos J. R. R. Tolkien és a Gyűrűk ura, és J. K. Rowling, a varázspálcáját bűvölő Harry Potterrel. És az a generáció, amelyik állítólag nem olvasott, minden korábbi könyv-eladási rekordot megdöntött.

Vannak, akik még ma is legyintenek az irodalomra és az olvasásra, miközben szerte az országban elegáns könyvesházak polcai roskadoznak a kiválóbbnál kiválóbb szerzők köteteitől, és nagy sikerű könyvfesztiváljaink, könyvszalonjaink vannak: a 22. győri éppen most pénteken nyílik.

Temetni az olvasást? Lehet persze, de felesleges. Az idő túllép a károgókon, és pontosan úgy, mint egy jó könyvben, lapoz egyet, és új fejezet nyit. Ne maradjunk le, vegyünk elő egy könyvet, és váljunk teljesebb emberré!