A táncosok karrierjében a kiesés pótolhatatlan
KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. Ma rendhagyó módon két bejegyzést olvashatnak egyszerre: a Győri Balett táncosai, az orosz Tatiana Shipilova és a japán Daichi Uematsu írtak a napjaikról.
Tatiana nem tétlenkedik otthon
A veszélyhelyzet kihirdetése után a Győri Balett táncművészeként én is kényszerpihenőre vonultam. Az intézkedéskor a Giselle bemutatójának próbafolyamata szakadt meg, amit az együttes a Budapesti Tavaszi Fesztivál április 3-i nyitóelőadásának tervezett. A leállás abból a szempontból is nagyon rosszul érintett bennünket, táncosokat, hogy rövid szakmai karrierünkben minden törés pótolhatatlan veszteséget jelent. Persze ez nem jelenti azt, hogy tétlenkednék otthon, hiszen egy táncművész állandóan jó kondícióban kell, hogy tartsa magát.
Online balett tréninget tart társulatunk, így minden reggel mindenki az otthonában keres egy arra megfelelő helyet, és a monitorra szegezett tekintettel végzi a megszokott gyakorlatokat. Én ezt egy balatonfüredi kertes ház tetőterében teszem kedvesem családjánál. Ez egy nagyon szerencsés helyzet, mert egyáltalán nincs bezártság érzetem. Sok időt töltünk a kertben szabad levegőn. Kertészkedünk, ma éppen a labdarózsákat ültetjük ki. Sokat foglalkozunk a kutyáinkkal, jó időben élvezzük a napsütést, D-vitaminnal erősítjük immunrendszerünket. A megnövekedett szabadidőmet tanulással is töltöm, hiszen meggyőződésem, hogy egy művésznek a szellemi energiáit is muszáj mozgósítania, folyamatosan fejlesztenie kell személyiségét.
Nagyon remélem, hogy ez a tarthatatlan helyzet az emberek felelős magatartásával lerövidíthető lesz, a Győri Balett társulata minél hamarabb folytathatja munkáját és újra találkozhatunk szeretett közönségünkkel. Mindenki maradjon otthon, nagyon vigyázzon magára, az egészségére és szeretteire!
Daichi minden nap főz
A karantén ideje alatt otthon általában 9 és 10 óra között kelek fel. Reggelivel indítom a napot, de a kialakult helyzet miatt nem tudok sokat enni, így almában, banánban, esetleg müzliben merül ki az étrendem. Ezután edzéssel folytatom. Balett gyakorlatokat végzek, erősítek és nyújtok. Sokszor takarítom ki az egész lakásomat. Ebédre mindig főzök magamnak; japán, magyar és olasz ételek kerülnek az asztalra. Az pedig változó, hogy délutánonként mivel töltöm az időt. Ma például angolt és magyart tanultam, de van, hogy olvasok vagy éppen a kedvenc sorozatomat nézem Netflixen. Anyukámmal is sokszor beszélgetek hosszasan online.
A reggeli napsütés miatt én estefelé szeretek inkább futni. Rendszerint elmegyek boltba is, hogy ételt és esetleg egy kis bort vegyek. 🙂 Alvás előtt pedig a macskámmal, Silával játszom.
Zömében így telik minden napom. Alig várom, hogy újra elkezdjek dolgozni, és hogy újra színpadon lehessek!
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott,
Nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra – Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna,
Élő színház a karanténban – Nagy Balázs nem hagy egyedül,
A maszktól párásodó szemüveg – dr. Horváth Sándor Domonkos is beszámolt egy napjáról,
A túlélést segítik a megélt élmények – Kokas Éva sem tétlenkedik,
Agarak a rácsok előtt – Járai Máténak szombaton lett volna premierje,
A világ most menzaéttermi megvilágításban „pompázik” – Váray László a józan észnek drukkol.