Lassan itt a nyár, a kertbarátok legfontosabb dolga most az öntözés és az arra való felkészülés!

Sajnos az elmúlt évek tavaszi időjárása nagyon csapadékszegény volt. Már vannak az országnak olyan területei, ahol az átlagcsapadék fele sem hullik le. Nem is beszélve az altalajok jelentős vízkészletének csökkenéséről, a nyári vagy akár tavaszi forróságról és a légköri aszályról. Ilyenkor a növényeink nemcsak a vizet, de a tápanyagot sem tudják felvenni, így romlik a kondíciójuk és jóval fogékonyabbak lesznek a rovar és gomba általi fertőzésekre.

Jó megoldás lehet a lombtrágyázás, azaz permetezővel való tápanyag-kijuttatás, amit akár növényvédelemmel összekapcsolva, vagy csak magában tudunk elvégezni. Fontos tudni, hogy 25 C° felett ez sem végezhető, mert perzselést okozhat, sőt a gyártó általi hígításra is figyeljünk. A legjobb megoldás, ha tudjuk a növényeinket locsolni.

Az előző években is jól látszott, hogy csak azok a kertek, nyaralók növényei, zöldfelületei tarthatók fenn, ahol megoldott a vízutánpótlás, van kiépített öntözőrendszer, vagy fúrt kút, mert sajnos az esővíz összegyűjtése egyre reménytelenebb feladat. Pedig a felfogott esővízzel a legjobb a locsolás.

Szoktam mondani, hogy locsolni húsvétkor a lányokat kell, a növényeink, kertünk az öntözést szereti. A legjobb lenne az összegyűjtött esővíz, vagy az állott víz, amely legalább levegő hőmérsékletű, de ehhez nagy víztartályokra, hordókra vagy öntözőmedencére lenne szükségünk. Így napközben is bátrabban öntözhetünk, mert nem forrázzuk (hűtjük) le növényeinket.

Gondoljunk csak bele, hogy a levegő 35 C°-os, a talaj és a növény is közel ennyi, de a kútból feljövő víz 5-10 C° közötti, és ezt „szórjuk” rá a növényeinkre. Egyáltalán nem teszünk jót nekik, hacsak az öntözést nem reggel vagy kora délelőtt végezzük, mert így még akár pára is van, és még talán forróság sincs.

Az esti locsolásnak nem vagyok híve, hiszen a talaj és a növények fel vannak hevülve, a víz hideg, arról nem is beszélve, hogy az éjszaka folyamán a növények nem fotoszintetizálnak, így a vizet sem veszik fel. Tehát egész éjjel párában, vízben állnak, ami akár a gombás fertőzések melegágya is lehet.

Amit ne tegyünk, még a gyep esetében sem, hogy a nagy melegben elindítjuk a locsolórendszert, mert nem hűtjük le vele a környezetet, csak a gombás fertőzéseknek kedvezünk.

A tuják esetében vizet és tápanyagot is a permetszer mellé. Ha tudunk, alakítsunk ki tányért vagy árkot a növények tövénél, és ebbe legalább hetente engedjünk 60-80 liter vizet/3-4 méteres növény esetén. A kifejlett növényt nem kell naponta locsolgatni, elég heti kétszer inkább bőségesen belocsolni. Ne feledjük, inkább ritkábban, de nagyobb vízadaggal öntözzünk, így a növények nem állnak nedves, párás környezetben, és a gombás fertőzések is kevésbé jelennek meg.

A dézsában, cserépben, balkonládában nevelt növényeinket úgy érdemes öntözni, hogy ha a földfelszínt száraznak érezzük ujjunk érintésével, akkor kell locsolni. Lehet, hogy ez naponta vagy 2-3 naponta lesz esedékes, de mindig csak akkor adjunk nekik vizet, ha a föld felszíne száraz.

Ha egy növényt sokat öntözünk, ne feledjünk el a locsolóvízbe tápoldatot tenni, minden 3-4 öntözésnél ezt megtehetjük, főleg az edényben nevelt növényeink hálálják ezt meg.

Ha lombtrágyát vagy tápoldatot készítünk, akkor a legjobb, ha N P K mellett még számos mikro- és makroelemet is tartalmaz a tápoldat. Aki teljesen bioban gondolkodik, azoknak a csalánléből készült tápoldatos beöntözést javaslom.

Amiről még nem esett szó, az az öntözési technikák:

• A legjobb, legvíztakarékosabb módszer a csepegtető öntözés, de figyelni kell rá, ha több éven át használjuk, mármint adott helyre csepeg belőle a víz, ott a talaj megtömörödik, levegőtlenné válik. Gazdaboltban számos fajtája kapható, akár egy 2 m magasba emelt hordóra is csatlakoztathatók.
• A legősibb módszer a barázdázás, árasztásos öntözés. Ez a legnagyobb vízigényű, és ha belegondolunk ez utánozza legjobban a ma lehulló csapadékainkat, ritkán esik, de akkor nagyon sok. Sövények locsolására a legjobb, de ha a fa tányérjába juttatjuk a vizet, akkor is így járunk el.
• A szórófejes, azaz esőztető öntözéssel mindent, a növény teljes felületét locsoljuk. Érdemes egy esőmérőt alátenni, hogy tudjuk mennyi vizet tudunk vele kijuttatni.
• Utolsóként említem az automata locsolórendszert. Ennél a megoldásnál a földbe süllyesztett szórófejek egy elektromos jel megadásával kiemelkednek, és megindul az öntözés. Itt is arra figyeljünk, hogy amikor öntözünk, lehetőleg a kora reggeli órákban tegyük, és ne vigyük túlzásba. Legjobb heti 3-4 alkalomra beállítani.

Ha naponta locsolunk, számoljunk a gombás fertőzések megjelenésére és a kalapos gombák jelenlétére is.

Jó ötlet: Több kertbarátnál látom már, hogy egy 100-200 literes hordót bevisz a fa koronája alá (nem a tövéhez), felengedi vízzel, és 4-5 db kis furaton keresztül elszivárogtatja a vizet, így biztosítva a bőséges vízmennyiséget.