Önkéntes véradók lepték el a ménfőcsanaki Bezerédj-kastély termeit. Hétfő este 7 óráig 83 környékbeli adta vérét a Vérellátó munkatársainak. Összesen 41 és fél litert. Túzok Renáta a Megyei Vöröskereszt véradásszervezője köszönetet mondott a térség lakosságának az önzetlen segítségért. Dávid Zoltánné főszervező szerint a ménfőcsanaki véradás azért is kiemelkedő fontosságú, mert a jelen helyzetben nem tudható meddig lehet kiszállásos véradásokat tartani.

„A mai véradást elég komoly harc árán tudtuk megrendezni, és reméljük, magas részvétellel zárhatjuk. Hála Istennek jönnek is az emberek rendesen. Minden lehetséges helyen megpróbáltuk népszerűsíteni. Igénybe vettük a -Facebookot és a telefont is. Remélem sikeresek leszünk.

Sebő Beáta felkészülten érkezett Ménfőcsanakra élete első véradására, elolvasott mindent, amit a véradásról tudni kell, így nem is félt segítőkezet nyújtani. Döntésében édesapja példája is motiválta, aki egy nagyon súlyos betegségen esett túl és a kezelések alatt ő is kapott vért. A segítséget akarta viszonozni.

„Igazából a mai helyzetet látva ez egy összefogás a családokért és a társadalomért, remélem, ha én kerülnék egy ilyen helyzetbe, például egy baleset vagy egy betegség kapcsán, én is visszakapom majd ezt a pici segítséget a társadalomtól” – mondta Beáta a Győr+ kérdésére első véradása után. „Hogy valaki elinduljon vért adni, annak a belsőből kell elindulnia. Úgy érzem, mind, akik itt vagyunk, egy jó ügyért cselekedtünk” – tette hozzá.

Természetesen a rutinosabb véradók sem maradtak távol a Bezerédj-kastélytól. Sós Eszter Gyirmótról ugrott át Ménfőcsanakra. Tizennyolc éves kora óta rendszeres véradó. Ez volt a 38. alkalom, hogy segítően nyújtotta a karját.

„Ebben az időszakban nagyon kevesen jutnak el vért adni, és emiatt a vérkészlet nagyon kritikus szintre esett, emiatt nagyon fontos, hogy aki megtehet eljöjjön a véradásokra. Buzdításként csak annyit, hogy egy ember levett vére három betegen tud segíteni. Szerintem ez pont elég…”

Elmondta még, hogy a kisfia is rendszeresen elkíséri a véradásokra, ám most a járványügyi helyzetre tekintettel jobbnak látta a kicsit a biztonságos otthonában hagyni.

Vida Norbert is többszörös véradó. Ő is fontosnak tartotta az önzetlen segítségnyújtást.

„A szomszédom önkéntes véradó volt, még a Vagongyár idejében. Ő, ameddig tudott adott vért, még nyugdíjasként is. Miután meghalt, megfogadtam, hogy én is így teszek. Ameddig csak lehet adok vért. Ez körülbelül húsz éve volt, azóta rendszeresen eljárok a véradásokra.”