A berögzült sztereotípiák miatt nem egyszerű téma a női autóvezetők helyzete. A legtöbbször közhelyek hangzanak el azzal kapcsolatban, ki a jobb vezető a volán mögött? Kránitz Csaba autósiskola-vezető és gyakorlati oktató szerint közel sem a nemektől, sokkal inkább az ember személyiségétől függ, hogy – Geszti Péter dalszövegét idézve – „kinek látszol és kinek játszol” az utakon.

Bármennyire is hihetetlen, a nők többsége elsősorban használati tárgyként tekint az autóra, persze vannak néhányan, akiknél fontos a szín, a nagyság vagy a forma. A biztonság és megbízhatóság a két fő szempont náluk az autóválasztásnál, és valószínűleg parázs vita alakul ki, ha feltesszük a kérdést: Milyen autóvezetők a nők? A statisztikák azt mutatják, hogy a hölgyek harmadannyi balesetet okoznak, de ehhez tudni kell azt is, hogy a férfiak harmaddal több jogosítvánnyal rendelkeznek, mint a hölgyek.

De ténylegesen gyengébbek-e az utakon a lányok és asszonyok, vannak-e különbségek a két nem között a jogosítvány megszerzéséig tartó vezetéstanulásban? Kránitz Csaba autósiskola-vezető szerint a legfontosabb előrebocsátani, hogy a tanulóvezetőknél nem lehet egyértelmű különbséget tenni, a lényeg, hogy ki mennyire veszi komolyan a tanulás folyamatát. Aki készül, aki figyel, aki jól akar vezetni, az eredményes lesz a vizsgán és később az utakon is betartja a szabályokat, amellett, hogy figyel másokra is.

Motivációs különbség van a két nem között, hiszen a férfiak már gyermekkorukban vágynak a vezetésre, míg a nők sokszor csak kényszerűségből ülnek volánhoz, hogy könnyebben eljussanak A-ból B-be vagy tudják fuvarozni a családtagokat.

Ha az elméleti vizsga műszaki kérdéseire adott válaszokat emeljük ki, a tananyag „bemagolása” kicsit gyakoribb a nőknél. „A vezetéstanulásnál tényleg a férfiak vannak előnyben, a nők kicsit bonyolultabbak, érzékenyebbek, mindenkinél egyénre szabottan kell megtalálni a megfelelő módszert, ami az érdekességét is adja a munkánknak” – kezdi a különbségek sorolását az oktató.

A tapasztalata azt is mutatja, hogy a nőknél a térlátás és a térérzékelés tényleg kicsit nehezebben megy, nem érzik az autó elejét, hátulját például tolatásnál vagy parkolásnál, de gyakorlással ez a hátrány leküzdhető. Az iránytévesztés szintén gyakoribb a hölgyeknél a tanulásnál, de a jobbkéz-szabálynál már nem okoz gondot. Talán egyedül, jogosítvánnyal a táskájukban a kormány mögött már jobban tudnak irányt változtatni, mint a gyakorlásnál, amikor nagyobb az izgalom és még kevesebb a tapasztalatuk.

„A nők biztonságra törekvőbbek, mondhatjuk, némileg lassabban döntenek a szituációkban, de jól döntenek. ”

„A férfiaknál inkább tapasztalható a gyors és kevésbé jó döntéshozatal, ami még a vizsgáknál is előjön olykor. A hölgyeknél a maximalizmusokból adódó görcsösség is megfigyelhető, a kormány mögött gyakran szembesülnek azzal, hogy előre nem meg- és betanulható minden, de ez is egyénenként változó, hogyan, milyen oktatói módszerrel oldódik bennük az ebből adódó görcs. Nagyon fontos a pozitív megerősítés mindenkinél, a férfiaknál is – mondja Kránitz Csaba, aki viccesen csak annyit jegyez meg: – Az utakon nincsenek „szőke nők”, legalább annyi „szőke férfi” is ül a volán mögött.”

Az autópályán kevesebb hölgy vezet, ami oda vezethető, hogy a családokban vagy a pároknál a hosszabb utakat inkább a férfiak vállalják, esetleg a sebességgel jobb barátságban vannak. „Ellenpéldaként említhetem, amikor egy női tanulóm 160-nal száguldott a vizsgán az autópályán, a vizsgabiztos meglehetősen aggódott, természetesen a hölgynek újráznia kellett” – említi egy érdekes esetét az oktató. Régen a fiúk már „alapszinten” tudtak vezetni, mielőtt tanfolyamra jelentkeztek volna, ismerkedtek a pedállal, műszerekkel, elindulással, megállással, ma már egyre több lányról is elmondható mindez. A vezetéstanulás elején ők jobban félnek fiútársaiknál, óvatosabban állnak hozzá, majd szépen fokozatosan jutnak el a biztos vezetésig, míg a fiúkban törést okoz, hogy a meglévő tudásuk mennyire kevés a jó vezetéshez.

Az oktató saját megélt tapasztalatainak összegzése alapján a férfiak udvariasabbak az utakon, ami esetleg abból is fakadhat, hogy egyes közlekedési helyzetekben a nők bizonytalanabbak, és nem akarják azt tovább bonyolítani, inkább lemondanak az előzékenységről.

És szerencsére egyre többen vannak mindkét nem részéről olyanok, akik nem felejtették el, hogy ők is voltak kezdők és a tanulóvezetőket is hagyják kibontakozni a forgalomban.

Nagyon sok elrettentő példa is akad az anyák körében, ha már a női vezetőket említjük, hiszen egyre többször látni, hogy a hátsó vagy első ülésen lévő gyermekek nincsenek bekötve és a forgalomban az anyuka eszik vagy telefonál. Ezek az édesanyák nemcsak magukat, a többi sofőrt és utasaikat, a járókelőket, hanem a legféltettebb kincsüket, saját gyermekeiket veszélyeztetik a felelőtlenségükkel.

Kránitz Csaba úgy véli, a mai kor emberének, legyen az férfi vagy nő, ma már elengedhetetlen, hogy jogosítványa legyen. Szabadságot ad a közlekedésben, és bármilyen helyzet is adódhat, amikor jó, ha tudunk autót vezetni. Ezt a tudást nem vehetik el tőlünk, ha megvan, legfeljebb sok idő kihagyása után gyakorlással újra bele kell jönnünk a biztos pedál- és kormányhasználatba.