Önmagának és családjának szeretett volna bizonyítani Martonné Tóth Aranka, amikor idén először sikeresen teljesítette a PannonHajsza 7+ kategóriájának távját, vagyis lefutott hét kilométert tizenöt akadályon át. A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház pulmonológiai osztályán dolgozó hölgy évek óta küzd autoimmun betegséggel, és a sportolás jelenti számára a jól létet és a kikapcsolódást is.

Martonné Tóth Aranka Péren élt szüleivel és testvérével, ott járt általános iskolában, majd az egészségügyi szakiskolában tanult tovább. Nagyon szeretett volna gyermekgondozó lenni, ám az élet úgy hozta, a csecsemők helyett felnőttek várták. A győri kórház belgyógyászati osztályán kezdett dolgozni, majd a sebészeti részleg következett. Férjhez ment, Péren bővítették a szülők házát, hogy együtt maradjon a többgenerációs család. 1994-ben megszületett kisfia, 2001-ben a kislánya. A gyes alatt elvégezte a Révai Miklós Gimnáziumot, érettségit szerzett, az OKJ-s szakápolóit is elvégezte, majd a pulmonológiai osztályra került, ahol azóta is dolgozik. Az odajáró betegek egyetértenek abban, Aranka kedvességével, mosolyával, türelmével és határozottságával sokat segít abban, hogy ne érezzék a kórház és a betegség nyomasztó érzését. Az ápolási jártasságot otthonról hozta, idős nagymamáját és enyhén fogyatékos testvérét is segített édesanyjának gondozni. Ma már szülei is segítségre szorulnak, a testvére feletti gyámságot készül átvenni édesanyjától, de a kevés szabadidejében a jövőben szívesen venne részt idős emberek házi gondozásában is.

2010-ben krónikus autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála, ám ő pozitívan állt a kialakult betegséghez. 

„Helyt kellett állnom a családomban, a munkahelyemen, és a javasolt gyógytorna és gyógyszeres kezelés mellett, bár nem volt sportmúltam, de elkezdtem az edzéseket” – mondja a kétgyermekes édesanya.

Időközben Pérről Győrbe költöztek családi házba, a gyerekek táncolni tanultak, a versenyekre együtt ment a család. Fia a házukban berendezett kis edzőteremben a családnak és a barátoknak edzéseket kezdett tartani. Aranka is bekapcsolódott, majd ahogy teltek a hónapok, egyre jobban érezte magát, a sportolás nem csak a betegségében hozott javulást, de hobbijává is vált, a teljes kikapcsolódást jelenti számára. Ma már az otthoni két edzés mellett heti egyszer jógára és spinningelni is jár.

„Fiam 2017-ben jól teljesített a PannonHajszán, a sportolás, a hiphop tánc az élete, rekreáció szakon végzett, mindig is edző szeretett volna lenni. Én pedig akkor azt gondoltam, ha nálam idősebbek és betegebbek is végig tudják csinálni ezt a távot, nekem is sikerülni fog” – emlékszik vissza Aranka, aki június elején barátokkal jelentkezett a PannonHajsza 7+-os teljesítményére. Az elhatározást tettek követték, a mindennapi edzések mellé még hozzátették a futást is és sikerrel teljesítették a távot. „Jövőre is megpróbálom, akkor már nem a teljesítés lesz a cél, hanem a jobb eredmény – beszél a terveiről és azt is hozzáteszi: – Ha nyaralni megyünk és nincs sok mozgás, nagyon hiányzik, és utána bizony megérzem a kihagyott edzéseket.

Nincs kényszer, a saját érdekemben csinálom, magamnak is bizonyítom, a betegségem ellenére szinte tünetmentesen élek és jól érzem magam.”

A munkahelyén, a kórház pulmonológiai osztályán nagyon sok beteggel találkozik, annyi év után is megviseli, ha a pácienseknél súlyos betegséget állapítanak meg. A sport ebben is segítségére van, az edzések alatt próbálja teljesen átadni magát a mozgásnak. Néhány hete az oktatás örömét is megtapasztalhatta, az egyik gyógyszergyártó cégtől felkérték, tartson előadást a nővérakadémián, és úgy érzi, sikerült teljesíteni a rá bízott feladatot.

„Gyermekeink felnőttek, fia barátnőjével Angliában él és dolgozik, teljesülni látszik a nagy álma, hogy edző lehessen. Lányom a Krúdy-iskola végzőse idegenforgalmi szakon, mellette táncol, a férjemmel együtt járunk a táncversenyekre. Ha hobbiról beszélünk, akkor van másik kedvencünk is, a kézilabda” – mondja Aranka. – Régen a győri férficsapat mérkőzéseit követtük, évek óta pedig a női kézisek nagy drukkerei vagyunk, nem csak az Audi Arénában biztatjuk a lányokat, hanem gyakran megyünk a visszavágókra is, hogy helyben lássuk őket és szurkoljunk az idegenbeli győzelemért is.”