Kevesen vannak az országban, akik ne ismernék Pihét, a győri kakast, aki politikusokat megszégyenítő profizmussal vágja el a szalagot, és közben még egy akadálypályát is gond nélkül teljesít. A gondozójával, Gyömörei Kittivel beszélgettünk, akinek köszönhetjük a város kakasának a betanítását, és igazi kulisszatitkokba avat be minket a felkészítéséről.

– Pihe lett a győri sztárkakas, de sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy lehet egy kakast beidomítani?
– Volt egy kollégám, aki foglalkozott kakassal, onnan vettem az ötletet, hogy Pihét is be lehetne tanítani valamire. Először az ,,itt a piros, hol a piros?” játékot kezdtem neki tanítani. Ennél a feladatnál a piros kupakra kellett ráütnie a csőrével, utána kezdtük a szlalomot gyakorolni. A szalag már az átadóra jött az igazgató úr ötlete alapján, hogy mi lenne, ha Pihe csípné el a megnyitón. A piros kupakból tréningeztük át Pihét, hogy a szalagot le tudja húzni.

– Mikor került az állatkertbe Pihe?
– Körülbelül a tél derekán került hozzánk Pihe, karácsonyt már nálunk töltötte. Már az ittléte második napján elkezdtük tanítgatni, ilyenkor már a piros színt meg is ismerte. De a szlalomot is nagyon gyorsan megtanulta, nem volt nehéz dolgunk vele. Sokat számít, hogy családból került hozzánk, akik kikeltették és sokat foglalkoztak vele.

– Mi a motiváció Pihe számára? Egy kakast hogy ösztönzöl a feladat elvégzésére?
– Ahogy egy kutyát, a kakast is az étellel lehet a legjobban motiválni. Az állatkertnek van külön tápja a csirkéknek, amibe belekeverünk lisztkukacot, ami nagy kedvencük, vagy alkalmanként főtt tojással kényeztetjük őket. Sokan azt hiszik, éheztetjük az állatokat, hogy elvégezzék a feladatot, de ez nem igaz. Csak ki kell válogatni a kedvencét, jutalomfalatért bármire képes.

Az itt a piros, hol a piros játéknál először a piros kupakot raktam le neki, és ráhelyeztem egy lisztkukacot. Akkor rácsípett, utána meg már csak rá kellett ütni ujjal a piros kupakra, és tudta, hogy a csőrével meg kell ütnie. Későbbiekben a ,,keresd a piros kupakot!” vezényszóval kiegészítve már csak a pirosat kereste meg a többi közül.

– A szalagnál ez hogy működött, ráhelyeztétek a lisztkukacot?
– A szalagnál már nehezebb dolgunk volt. Próbáltuk, hogy a kupakot rákötöttük a szalagra, ezáltal rögtön elkezdte ütni a piros kupakot. Később a csípésre szerettük volna rávezetni, hogy ne üsse, hanem a csípje a szalagot. A „szalag” vezényszó megtanulásával összekötötte, hogy meg kell húznia egy madzagot. Későbbiekben ez a madzag lekerült, és a magyar zászlós szalagot engedtük le, és azt kezdte el húzni. Végül fel tudtuk rakni teljesen a szalagot, és bármilyen magasságba felugrott és sikerült neki.

– A szlalomozásnál is csak az ételt kell követnie?
– Eleinte nem az előadáson látható tuskókkal gyakoroltunk, hanem pálcikákat kellett kerülgetnie, hogy könnyebb dolga legyen. Pihe követte a kezemben lévő etetőtálat. A későbbiekben már csak a „szlalom” vezényszó kimondásával, étel nélkül is megcsinálta a feladatot.

– Pihe már állandó tagja lesz a bemutatónak?
– Szeretnénk behozni, illetve a társát, Puhát is. A kolléganőm elég intenzíven elkezdett Puhával foglalkozni, ő is már tudja az itt a piros, hol a piros játékot. A szlalom is egyre jobban megy Puhának, de közös fellépések egyelőre nem valósulnak meg, mert a kakas nagyon félti a tyúkját.