Pillanatok húsvét fényéből
Fotó: Ács Tamás
Bognár István szemináriumi lelkiigazgató, teológiai tanár húsvéti gondolatai.
A nagyböjtben 40 napon át, az imádság, az alamizsna és a böjt eszközeivel igyekeztünk lelkileg megtisztulni és újjászületni. Most, a húsvéti szent három nap közepén arra hívom a kedves Olvasót, pillantsuk át együtt ezt az egyetlen, ám legszentebb hetünket.
Lelki zarándokutunkon Jézussal együtt érkezzünk meg mi is a szent városba, Jeruzsálembe, hogy ott készüljünk elő a húsvéti ünnepre. Vajon ki is vagyok én valójában a Jézushoz való viszonyomban? Nagycsütörtökön ott kell lennem az utolsó vacsora termében, de az Olajfák hegyén is, ahol Jézus vérrel verítékezik, s én megígérem, hogy legalább egy órát virrasztok majd Vele.
Nagypénteken Jézussal együtt járom a keresztutat, és ott állok majd Máriával és Jánossal a kereszt alatt is, egészen a kereszthalálig. Nagyszombaton pedig ott leszek Vele a halálos csend óráiban, a sziklasír magányában, a feltámadás mindent megújító csodájára várva.
Az Úr Jézus példája arra tanít, hogy mindig az Isten csendjéből és jelenlétéből kell elindulnunk és újjászületnünk. Ha Vele együtt meghalunk, Vele együtt élni is fogunk. Ne feledjük, Jézus épp legyőzetve győz: halálával győzi le a halált, és teremti újjá az életet.
Húsvétvasárnap hajnalban ott leszek a sírnál a feltámadás első tanúival, az asszonyokkal, majd az apostolokkal, s ott leszek az emmauszi úton a tanítványokkal, hogy végre találkozzunk feltámadott és megdicsőült Urunkkal! A méltán híres kunszigeti Krisztus-keresés hagyománya csodálatosan megjeleníti, hogyan válik a még sötétben induló keresztút a hajnal fényeiben pompázó, felkelő nap diadalává, a feltámadás csodálatos tanújává.