Pozsgai Zsolt átadta a stafétát

Fotó: Fehér Alexandra

Véget ért Pozsgai Zsolt nyerősorozata, három Kortársasjáték-győzelem után szombat este egy olyan drámaíró darabja lopta be magát a nézők szívébe, aki először bizonyított győri színpadon.

Ötödik alkalommal rendezték meg a Győri Nemzeti Színház nagysikerű drámaíró versenyét, a Kortársasjátékot, amely november 16-án, szombaton este szórakoztatta a nagyérdeműt a 19. Győri Könyvszalon keretein belül. Idén új szerzőket és új rendezőket is üdvözölhettünk a megmérettetésen: a drámaírók között a már rutinos Pozsgai Zsolt mellett Fábián Péter és Formanek Csaba alkothattak, míg rendezőként Benkó Bence, Bródy Norbert és Funtek Frigyes szálltak harcba. A színészek között Agócs Judit, Bende Ildikó, Dunai Csenge, Fehér Ákos, Fejszés Attila, Jáger András, Kisfaludy Zsófia, Kiss Tünde, Kurucz Dániel, Maszlay István, Mihályi Orsi, Molnár Ágnes, Molnár Erik, Molnár Zsolt, Mózes Anita, Nagy Gréta, Rupnik Károly és Sík Frida bizonyíthattak.

„Kárpitos leszel, doki?” – ez volt az idei Kortársasjáték témája, amelyet a drámaírók a már megszokott módon, pénteken délelőtt, a Győri Könyvszalon hivatalos megnyitóján húztak ki a helyi napilap aktuális számának szalagcímei közül. Majd kezdetét vette a kőkemény munka, az íróknak másnap délelőtt 9 óráig kellett leadniuk a szövegkönyvet, ezt követően a rendezőkön és a színészeken volt a sor. Mindannyiuknak hatalmas, ugyanakkor izgalmas kihívást jelentett a játék, hiszen míg egy színházi darabot általában hat hétig próbálnak, ezúttal alig nyolc óra állt rendelkezésükre, hogy színpadra vigyék a produkciót.

Erős nyitánnyal indult a verseny, már rögtön az első, „Lobban Balázs balladája” című, jövőben játszódó darab, amelyet Fábián Péter írt és Benkó Bence rendezett, megrendítette a nézőket. A miniszíndarabban egy édesanya emlékezett vissza fiatalkorára egy gázkonvektort megtalálva, s mesélte el lányának fájó emlékeit egykori szerelméről, Lobban Balázsról, az egyetlen magyar gázszerelőről, akihez apja nem adta őt feleségül.

A korunkat helyenként kifigurázó darab csattanója a zárlat, amelyben kiderül, az anyuka ifjú hölgyként családon belüli erőszak áldozata volt, s lánya saját apjától született. A balladisztikus hangulathoz hozzátett a páros rímben megírt szöveg és a népdalszerű dallamok. A drámaíró, Fábián Péter az eredeti cikkből merítette ötletét, amely arról szól, öten jelentkeztek kárpitos OKJ-s képzésre, ebből hárman doktorival rendelkeznek.

A Győr Plusznak azt nyilatkozta, hamar tudta, miről szeretne írni, a kérdés már csak az volt, hogyan. Záporoztak a fejében a különböző műfajok és megoldások. „Este fél 11-kor hoztam egy radikális döntést, hogy mindent kidobok a kukába, és kezdem elölről, ez eredményezte, hogy 8 óra 47 perckor fejeztem be” – mesélt az alkotói folyamatról az író, akinek az újragondolás miatt alig pár perce maradt elküldeni a darabot határidő előtt, aludni pedig egyáltalán nem tudott.

Másodikként Formanek Csaba drámaíró és Funtek Frigyes rendező darabja, a „A nemzet hangja” debütált, amelynek különlegességét a kezdés adta: Rupnik Károly hangja került a középpontba, amit azelőtt hallottunk, hogy bárki a színpadra lépett volna. A fekete komédiában egy nyugdíjas, idős ember elméje játszadozásába csöppenhettünk bele, aki egykor újságíró, riporter, rádiós- és televíziós bemondóként ő maga volt a nemzet hangja, s most nem tudja feldolgozni, hogy nincs többé más, csak a csend. Még egy kárpitos tanfolyamra is jelentkezett, hogy hasznosnak érezhesse magát. A drámaírót, Formanek Csabát azonnal magával ragadta a kárpitos téma, majd ehhez hozzátett olyan dolgokat, amik szintén foglalkoztatták. Ilyen volt például Szalóczy Pál újságíró, riporter, rádió- és tévébemondó története, de a színészek is inspirálóan hatottak rá, akikkel dolgozhatott. Funtek Frigyes elárulta, egy kanapé köré építettek fel mindent, Formanek Csaba instrukciói pedig vitték előre az alkotói munkát, ami szerinte profin zajlott.

Végül, harmadikként Pozsgai Zsolt alkotását láthatta a nagyérdemű Bródy Norbert rendezésében. „Az utolsó álom” című miniszíndarabban egy családi perpatvar közepébe csöppentünk: az apukának éjjel jutott eszébe, hogy elmondja feleségének, végre teljesíti élete álmát, beiratkozott darukezelő tanfolyamra.

Mivel a felesége nem bizonyul jó hallgatóságnak az éjszaka közepén, lányához fordul megértésért, akinek ágyában egy váratlan vendéget talál. Idegességében a másik lányához rohan, ahol ugyanez a látvány fogadja. Végül összegyűlnek mind a hatan, és a nagy veszekedés közepette mindenkiből előtörnek az valódi, hőn dédelgetett álmok, amelyeket eddig nem valósíthattak meg – a professzor apukát okolják mindezért, akinek orvosi karrierje volt a legfontosabb. A papa azonban mostanra megenyhült, fejébe vette, hogy teljesíti mindenki álmát, beleértve a sajátját is. Ám, mire meghozta ezt a döntést, elért élete végéhez: a darab végén összeesett a szobában és meghalt.

„Hoztam magammal egy stafétabotot, mert nagyon szeretném már átadni végre” – árulta el az előadások előtt Pozsgai Zsolt a Győr Plusznak, szíve mélyén abban bízik, valaki másé lesz a díj szombat este. Azzal folytatta, idén két olyan fiatal író van versenyben, akiket ő maga is nagyon szeret, és boldog lenne, ha nyernének, hiszen az azt jelentené, ahogy ő fogalmazott: „van remény”.

Az elmúlt évekhez hasonlóan szakmai zsűri – Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója és Benedek Szabolcs József Attila-díjas író – döntött a legjobb drámaíróról, rendezőről, színészről és színésznőről, míg a közönség a kedvenc előadására szavazhatott.

Az eredményhirdetésnél valóra vált Pozsgai Zsolt álma, ám ezúttal másképp, mint az előző években. Idén végre átadhatta azt a bizonyos stafétabotot Fábián Péternek, akit a legjobb drámaíróként díjaztak, s akinek az este fél 11- es újratervezés meghozta gyümölcsét. A nézők is az ő, „Lobban Balázs balladája” című darabját választották kedvencüknek. Rendezőként Funtek Frigyes kapott elismerést, a legjobb színésznő Bende Ildikó lett, immár harmadszorra, s a legjobb színészt, Rupnik Károlyt ismerték el.

Bende Ildikó stábunknak elmondta, a darab hihetetlenül mély mondanivalója őt is szíven ütötte, szinte lebénult az olvasó próbán, mikor először találkozott a szöveggel.

Elárulta, nagyon fárasztó volt számára ez a szerep, a kettősség őt is ugyanúgy sokkolta, mint a nézőket: a kedves felvezetés és a drámai vég. Bevallotta, idén már nem akart részt venni a Kortársasjátékon. „A győri közönség lásson mást is” – gondolta, szeretett volna helyet adni a friss arcoknak, ugyanakkor motiválta, hogy talán idén új drámaírókkal, rendezőkkel dolgozhat együtt, és nagy öröm számára, hogy így is történt.

Rupnik Károlynak nem volt nehéz beleélnie magát szerepébe, hiszen, ha nem is a nemzet hangja, Győr hangjaként emlegethetjük. „Vadidegenek szokták mondani az utcán, hogy magát a hangjáról ismerjük meg” – mondta, hozzátette, a postán is keveredett már érdekes szituációba kellemes orgánuma miatt. Mikor ugyanis levelet szeretett volna feladni, a postás kisasszony arra kérte, maradjon még, s mondjon neki bármit, hadd hallgassa.

Fotók: Fehér Alexandra/Győri Nemzeti Színház

A Kortársasjáték egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a nézőtéren helyet foglalók ismét élményekkel teli hagyhatták el a színházat. A staféta ezúttal egy új drámaíróhoz, Fábián Péterhez került, jövőre kiderül, ki viszi tovább a sikert.

Szerző: Bodrogi Sára
TV-s szerkesztő: Farkas Mónika