A lelkünk mélyén mindig vágytunk arra, hogy valóságos, személyes kapcsolatba kerüljünk egy emberek feletti intelligenciával, a mindent létrehozó személlyel, erővel. Ez történt meg csaknem kétezer évvel ezelőtt pünkösdkor Jeruzsálemben, amikor Isten egy régi tervét valósította meg egészen elképesztő módon.
Eltervezte, hogy helyreállítja azt a teljes, mély lelki közösséget, amelyben valaha vele élhettünk. Bemutatkozott nekünk, majd ő maga született meg Jézus Krisztusban erre a világra. Az emberléten túl a kereszthalált is vállalta, hogy abban Ő maga törlessze le a tőle való elszakadásunk büntetését. Tette azért, hogy akik ezt felismerik, elhiszik, azoknak bocsánatot adjon, és nekik ajándékozza azt az örök életet, amelyben Ő is van. Ezzel még nem ért véget a történet: elhatározta, hogy Szentlelkét árasztja ki ránk, emberekre, aki által Ő maga tölti be a nélküle céltalan, üres, hiábavaló életünket:
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” (ApCsel.2,1-4)
Az Úr azóta nekünk szól az olvasott Ige, a hallott bizonyságtétel által! Ha megnyílunk előtte, önmagával ajándékoz meg! Nem vagyunk egyedül a világban: személyes lelki közösségben lehetünk azzal az Úrral, aki mennyei Édesapukánkként, Barátunkként, Testvérünkként fordul hozzánk. Ha becsukjuk a szemünket, és neki címezünk egy-egy mondatot, gondolatot, tisztán érti, és ha figyelünk a Szentírást olvasva még a válaszát is meghallhatjuk. Jelenlétéből szeretet, békesség, vigasztalás árad felénk. Az új élet hajnala! Ezt hozza el számunkra pünkösd ünnepe!
Wagner Tamás
református lelkész