A Ponyvaregény időtlen klasszikus: lehet szeretni, lehet utálni Quentin Tarantino filmjeit, de az nem kérdés, hogy filmtörténelmi mérföldköveket adott ki kezei közül a rendező.

1994 emlékezetes év volt a filmgyártásban: ekkor került mozikba A remény rabjai, Az oroszlánkirály, a Léon, a profi, az Interjú a vámpírral, a Forrest Gump és a Ponyvaregény is, megannyi egyéb film mellett. Szabad szájú, erőszakos, mégsem öncélú, hanem gondolatébresztő jellegű, de „többször nézős” film, amihez meg kell érni. A John Travolta és Samuel L. Jackson parádés játékával fémjelzett alkotás, kiegészülve a filmben a gyönyörű bolondot játszó Uma Thurmannel, igazi klasszis lett az eltelt években.

Ez a film ma nem kerülhetne adásba a televízióban: az a bizonyos angol „f-betűs” kifejezés a filmben 265 alkalommal hangzik el, míg az afroamerikaiakat becsmérlő „n-betűs” kifejezés is rendre visszatér a szereplők szájából.

És mégis, a Rómer Házban, a Kertmozi keretein belül telt házas vetítést tartottak kedden este Győrben. Ahogy egy barátom fogalmazott a vetítés után: ettől él egy város, ha ilyen programokra is ennyien eljönnek egy hétköznapon. És valóban – koncertek, kiállítások, filmvetítések, és megannyi programlehetőség áll előttünk, ha ki akarunk kapcsolódni. A vetítés igazi közösségi esemény volt; a legendás jeleneteket taps követte, a köztudatba égett párbeszédeket pedig együtt mormolta a közönség a szereplőkkel. Ajánlom az olvasók figyelmébe a további vetítéseket, egyedi élmény így nézni klasszikus filmeket!

Üdítő volt nagyméretű kivetítőn látni a filmet és még üdítőbb élmény belegondolni: Győrben a művészet ezen formájának is van helye. Éljünk vele, használjuk ki, hogy ilyen sok rétegben pulzál a kultúra városunkban!