1980-ban mutatták be először Magyarországon az Evitát, mely klasszikus nagy hatású zenéivel most a győri teátrumban is visszatér. A Bakos-Kiss Gábor rendezésében július 5-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon debütáló darab olvasópróbái már elkezdődtek, mi pedig belehallgattunk a különleges előkészületekbe. Közben az aranytorkú címszereplőket, Gadó Anitát és Horváth Mónikát is elcsíptük, és a Peron-t megformáló Nagy Balázst is kérdeztük a szuperprodukcióról.

Megtelt élettel a színház Csillárszintje az elmúlt napokban, a hosszú asztalnál a társulat tehetségei forgatták a szövegkönyvet, az instrukciók közben pedig felcsendültek a fantasztikus slágerek.

Eva Perón rendkívüli, ugyanakkor ellentmondásos alakját a zseniális szerzőpáros, Andrew Lloyd Webber és Tim Rice népszerű musicalje, valamint a Madonna főszereplésével a színpadi mű alapján készült film tette világszerte ismertté.

Evita maga a nagybetűs NŐ, a kultikus imádat és a totális elutasítás között. Nem egyszerű megformálni a karakterét, ahogy az alkotás zenéit is nagy kihívás énekelni.

„Abszolút nagy rajtunk a felelősség. Már csak azért is, mert annyira közeli és kézzel fogható az esemény valós története, a dráma, a szereplők és Evita személye. Alapból a művészi felelősség is nagy, hiszen a korábbi művek miatt mindenkiben van egy prekoncepció amit nem lehet megúszni. Az elvárásoknak igyekszünk megfelelni, de közben nem szabad levetkőznünk a saját felfogásunkat, gondolatiságunkat, azt, hogy mi már egy másik generáció vagyunk” – kezdte beszélgetésünket Horváth Mónika.

Tőle az ugyancsak címszerepet játszó Gadó Anita vette át a szót, aki úgy fogalmazott, hogy voltak már nagy feladatai a színpadon, melyektől első körben megijedt, de Evitához hasonló korábban sosem.

„Nagyon nehéz a zenei anyag, nagyon guzmis, sokat kell bújni a kottát, hisz talán három kivételével, de nem igazán fülbemászóak a dalok. Közben pedig sokat tanulunk, nagyon jó a közös munka, sok korrepetíciónk volt Medveczky Szabolccsal és Silló István karmesterrel. A társulattal még össze kell csiszolódnunk, de nagyon élvezzük a közös munkát” – mesélte a fiatal művész.

Abban is egyet értettek a hölgyek, hogy aki erre a pályára adja a fejét, az éppen az ilyen szerepek miatt teszi.

„Mindkettőnk nevében mondhatom, hogy hálásak vagyunk a bizalomért. Aki elmondhatja magáról azt, hogy eljátszotta Evitát, annak mindig is egy kiemelkedő helyet foglal majd el a szívében és a büszkeségpolcán” – mondta Anita, de éppen csak befejeztük a beszélgetést a rövid szünetben siettek is vissza a szereplők a Csillárszintre, hisz a “hangosba” már szólt az ügyelő, hogy az olvasópróba folytatódik.

De nem siettünk, vártunk a következő szusszanásig, így még Nagy Balázst is faggatni tudtuk arról, ez a musical miért más, mint a többi. „Ez az egyik kedvenc musicalem, érdekesség, hogy évekkel ezelőtt egy korábbi változatában is szerepelt, akkor Magaldi-t alakítottam, most pedig Csengeri Attila barátommal Peron bőrébe bújunk bele. Imádom a zenéjét, de nagyon nehéz technikailag, van vele munkák bőven. Színészileg és hangilag is olyan, mintha egy modern operára készülnénk, tényleg nagy kihívás mindannyiunk számára. Őrült nagy produkció lesz, hatalmas stábbal dolgozunk, de tapasztalt társulat a miénk, reméljük nem marad el a katarzis” – zárta találkozónkat a teátrum egyik oszlopos tagja.