Reggel fél hat, ébred a város. A Bem tér melletti utcában festőruhás emberek ülnek egy öreg autóba. Négyen vannak. Megyünk a szélrózsa minden irányába, mondják - Hajba Ferenc jegyzete.

Egy autóval? – kérdezem. Bólogatnak. – Az egyik gyerek már két éve nálunk van, kisebb munkákat rá lehet bízni. Ketten egy már majdnem kész ház falait mázoljuk sötétzöldre. A sofőrünk meg a főnök, neki végzettsége is van hozzá, harminc éve keveri a színes löttyöt, aztán ha mi végeztünk, kijavítja, amit elszúrtunk, egyszer nekem az egészet átpingálta, akkor össze is balhéztam vele, de ő az átvevő. Olyant már nem talál, hogy szakmunkát csak szakmunkás végezzen. Én már csempéztem is, meg tetőt javítottam, segítettem kéményt rakni. Jobban megél az ember, ha több mindenhez konyít egy kicsit, mintha egy szakmában ő lenne a király.

Kutyások jönnek, érdekes, de mindenki köszön a másiknak, és mosolyog. A kutyások elbeszélgetnek egymással, a babakocsis kismamák meg telefonálnak és unatkoznak, osztja meg korai tapasztalatait egy félig vak, öreg buldogot sétáltató férfi. Az asszony már mindenperces, jön a második gyerek, magyarázza, miből meríti babakocsis tapasztalatait.

Egy kocsmáros szereli le a rácsot a bejárat elől. Csak tízkor nyitok – előzi meg, hátha egy felesért jöttem. – Harmincöt éve borral meg pálinkával keresem a kenyerem, de a reggeleknek már rég bealkonyult. Régebben egy melós két feles nélkül el se indult a gyárba. Most már konyec filma. Senki sem meri megkockáztatni az állását, csak én megyek tönkre.

Feltűnnek a biciklis futárok: – Reggelire még kevés az igény, de egyre többen hozatnak friss péksüteményt, egyszer még olyant is láttam, hogy egy gyerekes család nem kutyafuttában reggelizett reggel hétkor, hanem szépen megterített asztalnál. Irigyeltem is őket.

Napközben sokan bolti árut rendelnek. Most haragszanak ránk a bolti pénztárosok meg az árufeltöltők, mert többüknek elvettük a munkáját. Otthonról rendelni sokkal kényelmesebb, persze valamivel drágább. Borravaló már alig van készpénzben, azt is interneten adják az emberek, a gép felkínálja nekik ezt a lehetőséget, élnek is vele. Van két áruházi rakodóból lett futár kollégám, ők lassabban bírják a tempót, pedig a legfontosabb, hogy gyorsan célba érj.

Hat futóval is találkoztam a Bem téren, de a ménfőcsanaki Bezerédj park melletti játszóteres pálya is forgalmas. Ott több a sétálgató, önmagát mozgással rehabilitáló idős ember, az adyvárosi tó körül inkább fiatalok futnak.

Szembetűnő, hogyan alakul át a város szolgáltató rendszere. Ahol egy hete még műkörmös ügyködött, ott kulcsot másolnak. A gyerekfoglalkoztatóknak, szülinapot szervező helyiségeknek sem megy valami jól. A magánrendelők vérvételi helyein azonban már vannak várakozó emberek.

Fiatal lány nyitja a férfifodrászüzletet: – Nemrég még egy közeli szalonban dolgoztam ötödmagammal, de a tulaj eldöntötte, hogy sznob üzletet csinál. Reklám semmi, előfordult, hogy egyikünknek sem volt vendége, de senkit sem fogadott azonnal. Közölte, hogy ez egy nívós szalon, időben be kell jelentkezni, ide beesni nem lehet. Hát én meg kijelentkeztem, mert ilyen mentalitással nem fog megélni.