A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténeti Tanszékének kutatócsoportja több éven át futó programban kutatta és dolgozta fel a magyarországi barokk freskófestészet emlékeit.

A kutatás eredményeit az MMA Kiadó és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ közös kiadásban, négy kötetben tárja a nagyközönség elé. Tavaly év végén jelent meg a harmadik kiadvány, amely Győr-Moson-Sopron és Vas megye kincseit veszi sorra. A műveket magukba foglaló épületeken túl szól azok építéstörténetéről, a falképek festőjéről és megrendelőjéről, ismerteti a freskók keletkezéstörténetét, állapotát. A gazdag képanyagon és értő bemutatásokon keresztül nemcsak a honi barokk freskófestészet története, hanem a korszak gondolkodásmódja és esztétikája is jobban megérthető.

Jernyei Kiss János művészettörténésszel, a Barokk freskófestészet Magyarországon sorozat szerkesztőjével, illetve az azt megelőző kutatás vezetőjével, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével beszélgettünk.

Győrben számtalan barokk emléket, köztük freskókat találunk. Mindegyik megjelenik a kötetben?

Igen, és a győri épületek országos viszonylatban is nagyon jól reprezentálják azt, hogy a barokk freskófestészet milyen épületeket szokott díszíteni a XVII-XVIII. században.

A legtekintélyesebb alkotás a székesegyházban található Maulbertsch-mű, ami egy hatalmas freskóegyüttes. Sajnos nem a legjobb állapotban maradt fenn, erőteljes restauráláson kellett átesnie, hogy az eredeti pompájából valamit fel lehessen mutatni.

A fotók melyik állapotot mutatják be?

A könyvben többféle kép található. A szentély mennyezetfreskója például jelentősen károsodott, ezért egyrészt archív felvételek is vannak az eredetihez közeli állapotról, másrészt a restaurátor szakemberek jóvoltából munkaközi fotók, és természetesen az elkészült művekről készült fényképek.

A székesegyházon kívül még hol láthatunk jelentős alkotásokat?

A másik freskókban gazdag épületegyüttes a bencés rendház, a múzeumpatika és a templom, ami a barokk korban a jezsuiták tulajdonában volt, így ezeket a díszítőelemeket ők készíttették. A rendház lépcsőháza a laikusok elől elzárt terület volt, itt a freskók kifestésén, a témákon is lehet érzékelni, hogy belső használatra, egyfajta meditációs eszközként szolgáltak a képek. A patika ezzel szemben nyilvános volt, a városi polgárok is láthatták, ezért az ottani képek szimbolikája jóval egyszerűbb. A templomban két periódusból is találunk képeket. A régebbiből a mellékkápolnák XVII. századi díszítése maradt fenn. Ezeket is az utóbbi években restaurálták. Az újabb periódus a XVIII. századra tehető, amikor modernizálták a templomot. Paul Troger festőművész ekkor készítette a mennyezetfreskót és az új főoltárt.

Szintén szerepel a kötetben a karmelita templom lorettói kápolnája, valamint az orsolyita templom mennyezetének gazdag képegyüttese. Utóbbiból már sajnos nagyon kis rész van eredeti állapotban, az idők során jelentősen károsodott.

Az egyházi emlékek sorához tartozik az Apátúr-ház, ami egykor a pannonhalmi bencés apát győri lakóháza volt, amit egy győri születésű művész, Schaller István festett ki. Egyrészt gazdag allegorikus kompozíciót láthatunk a mennyezeteken, illetve történeti jeleneteket a kisebb képmezőkön.

Alig tíz éve ismerjük a Káptalandombon található kanonokház fali képegyüttesét. Ez feltárás utáni állapotban van, még nincsenek rajta kiegészítések. Azért nagyon érdekes, mert úgy tűnik, hogy a korabeli Győr látképe jelenik meg rajta, vagyis viszonylag pontos dokumentuma annak, hogy is nézett ki a város ebben az időszakban.

A polgári életben is díszítettek freskókkal?

A világi lakóépületekben szép emlékek maradtak fenn. A Zichy-palotában például több szoba van kifestve más-más művészek által. A provinciális emlékek körébe tartozik a Liszt Ferenc utcai Meszlényi-ház egyik szobájában található falkép, ami egy barokk kertet ábrázol panorámaszerűen. Ha a szoba közepén állunk és körbetekintünk, akkor egybefüggő látványban lehet részünk. Ez egy gyengekezű, naiv alkotó műve, aki még egy korabeli rajziskola színvonalát sem éri el perspektíva- és figuraábrázolásban. Ám azt jól mutatja, hogy milyen széles körben elterjedt az igény, hogy ki legyenek festve a falak, s arra is lehet következtetni, hogy az alkotásnak milyen szintjei voltak. A csúcson Maulbertsch és Troger képei állnak, aztán más festők közepes és gyengébb munkái, végül pedig az ügyetlen kézzel, de nagy lelkesedéssel festett képek. Valószínűleg ezekből nagyon sok volt, de könnyebben elpusztultak, mert a világi lakóépületek jobban ki voltak téve mind a divat változásának, mind pedig a tulajdonosváltásoknak.

Mit üzenhet egy barokk freskó a mai kor emberének?

Sok mindent üzenhet. A templomba járóknak nyilván ma is fontosak az ott megjelenő témák, akkor is, ha a barokk misztika rejtelmeibe nincsenek beavatva. A látványvilág viszont bárkit lenyűgözhet, mert ez az a korszak, amelyik a látás, az optika törvényeit rafinált módon igyekezett kiaknázni, s elkápráztatni a szemlélőt. A 3D-s világ képi felidézése is ebben a korszakban történik meg először, látványos formában mindenféle perspektivikus és optikai trükkökkel. Ez a mai nézőt is le tudja nyűgözni.