Kiállítás nyílt a győri művész rajzaiból

Ritkán látott Tóvári grafikák

Fotó: Ács Tamás

Eddig még soha, vagy csak ritkán látható Tóvári grafikákból nyílt kiállítás a Borsos Házban. A Munkácsy-díjas festőművész kedvenc témái közül válogattak az időszaki tárlatra.

A  festő feladata: sohasem megállni, mindig újat adni, sajátosan egyénit, korszerűt és mégis mindig ugyanazt – művészit!” – ez volt Tóvári Tóth István (1909-2004) ars poeticája. Aki még ismerte, sosem felejti el őt, pipájával, kalapjával, hiszen évtizedekig hozzátartozott Győrhöz, a belvárosi utcaképhez. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, az intézményben őrzött  rajzai közül állított össze egy válogatást, így kapcsolódva a város 750 éves jubileumához.

Pápai Emese művészettörténész, a tárlat kurátora portálunknak elmondta:  „Ezek az alkotások az elmúlt 20 évben biztosan nem voltak láthatók a nagyközönség számra, de lehet, hogy előtte sem. A festőművész kedvelt témái közül válogattam a kollekció anyagát, így láthatók tanulmányrajzok,  aktok,  portrék, város- és faluképek, csendéletek. Ezek a rajzok megmutatják azt is, mi mindennel foglalkozott Tóvári Tóth István.”

Tóvári Tóth István 1909. január 22-én született Pozsonyban. Édesapja vasúti segédtiszt volt, akit 1912-ben munkája miatt Győrbe helyeztek át, így a család is költözött. Az elemi és a polgári iskolát Győrben végezte, rajzkészsége, érdeklődése a formák iránt már korán megmutatkozott. Mivel szegény családból származott, szülei anyagilag nem tudták támogatni. A középiskola után a Fa- és Fémipari Szakközépiskolában tanult, majd 1930-31-ben Szőnyi István előkészítő iskolájába járt, majd felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula volt a tanítómestere. A főiskolán iparostanonc-iskolai rajztanári oklevelet is szerzett.

1942-ben Budapesten is bemutatkozott, a Műbarátban. Dési Huber István e kiállítása alapján hívta meg a Képzőművészek Új Társaságába. Mire azonban vásárolni kezdték volna műveit, amellyel megalapozhatta volna az egzisztenciáját, kitört a második világháború. 1939 és 1949 között a Győri Vagon- és Gépgyárban dolgozott dekoratőrként, majd 1949-től 1963-ig a gyár képzőművészeti szabadiskoláját vezette. Itt festő és szobrász tagozat is működött, tanítványai közül sokan ismert művészek lettek.

1958-ban Munkácsy-díjat kapott. Egyik legfőbb ihletője Párizs volt, 25 éven át minden nyáron egy hónapot töltött az Eiffel-torony tövében. 1955-ben rendezték meg első gyűjteményes kiállítását a Xántus János Múzeumban. 1965-ben csatlakozott a Magyar Képzőművészek Szövetségéhez, Győrben pedig megalapította a Paál László képzőművészeti kört. 1979-ben megkapta Győr városától a Pro Urbe díjat, 1993-ban Győr város díszpolgára lett. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje Polgári Tagozat kitüntetésben részesült. 2009-ben, születésének 100. évfordulóján emlékmű kiállítást rendeztek alkotásaiból az Esterházy-palotában. Műveit múzeumok, köztük a győri Rómer, a Magyar Nemzeti Galéria, valamint magángyűjtők őrzik.

A tárlat 2022. január 9-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között látogatható a a Borsos Miklós Időszaki Kiállítótérben (Apor Vilmos püspök tere 2.).

Fotó: Ács Tamás

Televíziós szerkesztő: Kárpát Zsolt