Mosolygós, szőke, filigrán kislány vezeti a 14-es Ikarus 280-as csuklós buszt – láttam meg egy Facebook-posztban. Kíváncsi lettem rá, miért választ férfias foglalkozást egy fiatal nő. A 22 éves Marton Rozina szívesen mesélt munkájáról.

Úgy tudom, az Audi-iskolába jártál, ahonnan elsősorban külföldi egyetemre mennek a diákok. Te miért döntöttél úgy, hogy nem ezt az utat választod?

Igazából soha nem gondoltam, hogy buszsofőr leszek. Az Audi-iskola döbbentett rá arra, hogy én azzal szeretnék foglalkozni, amire nem munkaként tekintek, hanem a hobbimként. Én nem akarok úgy dolgozni járni, hogy nem szeretem azt, amit csinálok. Sokat gondolkoztam azon, hogy érettségi után mihez kezdjek, továbbtanuljak vagy dolgozzak. Nem tudtam, mit csináljak. Végül jelentkeztem egyetemre, ahová fel is vettek, de közben úgy döntöttem, halasztok.

Mégis, miért buszsofőr lettél, és nem valamilyen csajos szakmát választottál?

Szeretek biciklizni, motorozni, vezetni, korábban már megszereztem a tehergépkocsira, a nehézpótkocsira is a jogosítványt. Ehhez már csak a buszsofőr-jogsit kellett letennem. Szeretnék több lábon állni ebben a mai nehéz világban. Láttam, buszsofőrhiány van, úgy gondoltam, ha a Volánhoz jelentkezek, ott nagyon jó alapokat szerezhetek, másrészt itt még közlekednek Ikarus 280-asok, amiket nagyon szeretek, nagyon tetszenek. Minden álmom az volt, hogy ilyet vezethessek!

Álomból valóság lett, de hogyan fogadtak a kollégáid?

Amikor még a GKI-tanfolyamra jártam – amely feljogosít a közúti személyszállításra –, már akkor felültem a sofőrökhöz tájékozódni és rengeteg segítséget kaptam tőlük. Olyanok is voltak, akik nehezen fogadták el, hogy egy kislány beül a buszba és azt csinálja, amit ők, idősebbek. Mára már jó barátságokat alakítottam ki. Amikor nehézségem adódik, segítenek a kollégák és a főnökség is.

Hogyan reagálnak az utasok, ha meglátnak?

Az utasoktól először kicsit féltem, hogy meglátnak, és inkább megvárják a következő járatot. Ezzel szemben rám mosolyognak, jókedvvel szállnak fel, napi szinten kapok dicséretet, hogy ügyes vagyok, hogy büszkék rám – ezek a megjegyzések a legszürkébb napból is szépet varázsolnak számomra.

Melyik a kedvenc útvonalad, járatod?

Ahogy említettem az Ikarus 280-as szeretem, nehezebb kezelni, férfiasabb, „izmosabb” vezetni. Az útvonalak közül a szentiváni vonal a kedvencem, mivel bent lakom a városban, ezért jó kicsit kimozdulni, ez is boldoggá tesz. Most mentem át éppen a helyközi személyszállításra, mert ki szeretnék mást is próbálni, ott más buszok vannak. Már voltam a balatonfüredi járaton, nagyon tetszett, volt másfél órás kiállásom is, így elmentem sétálni.

A sofőrök beosztása nem átlagos…

Mostanáig úgy volt, hogy reggel 3.30-kor keltem, 4-től 8-ig dolgoztam, hazamentem, aludtam, ettem, kutyáztam, majd 13-tól 18 óráig újra dolgoztam. Nekem ez nem volt se nyűg, se teher, nagyon élveztem. A helyközi járatokon mindig más a beosztásom.

Ajánlanád a fiataloknak ezt a foglalkozást?

Aki odafigyel és szeretettel áll ehhez a szakmához, annak biztosan jó munkahelye lesz. A Volánnál motiválják egymást a kollégák, büszkék vagyunk arra, hogy egy egységhez tartozunk, még a formaruhánk is az összetartozást jelképezi. Jók a munkakörülmények, kényelmes, modern buszokon dolgozhatunk, és a beosztások is rugalmasak, a fizetésemmel is elégedett vagyok.

A családod hogyan fogadta a választásodat?

Mivel diplomások, értelmiségiek, nehezen fogadták el a döntésemet. Én mindig is a magam útját járom, most ez jó nekem, ezt szeretem csinálni. Természetesen ha úgy érzem, eljött az idő, akkor újra tanulok. Egyelőre tapasztalatokat gyűjtök, de az a legközelebbi célom, hogy nagyjármű-vezetést oktassak, akár a Volánon belül.

Mit csinálsz a szabadidőben?

Szeretek lovagolni, díjugratni, kutyázok, motorozok, és van egy hobbiautóm, amit javítgatok.