Igazgató, a „jófej diri” aki nemcsak tanár, de egy kicsit a második anyuka is. Szöllősi Zoltánné megtalálta a hivatását, a hivatása pedig megtalálta őt. Ezt pedig ha valaki, akkor egy régi szeretett diákja biztosan megerősítheti. Jelen esetben éppen én, aki megkapta a megtisztelő lehetőséget, hogy cikket írjon egykori osztályfőnökéről. Zsóka nénivel sok apropója lehetne a beszélgetésünknek, de most a Pro Urbe díj adta az alkalmat, melyet nemrégiben vehetett át a Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola vezetőjeként.

„Szia Zsóka néni, gratulálok!” – szóltam a telefonba, majd jött a mosolygós válasz: „Mihez Adrikám?” Mióta ismerem szerény és szeretetteljes volt, példakép a fiatalok előtt, a nagybetűs pedagógus, akire mindig számíthattunk. Tanárként, támogatóként egyaránt. Részben neki köszönhetem, hogy most egy olyan hivatásom és munkám lehet, amiben kiteljesedhetek, hiszen a szüleim mellett az egykori Kálvária suliban osztályfőnökömként sokat segített abban, hogy megtaláljam az utam. Figyelt ránk, motivált, de ha kellett szigorúan kontrollálta a csapatát, az osztályát. 1985 óta megkerülhetetlen alakja a nádorvárosi iskolának. Főiskola után azonnal az intézményhez került, és azonnal bedobták a mélyvízbe. De saját bevallása szerint nem bánta egy percig sem, mert mindig is a gyerekekért dolgozott, hogy ők elszántak és boldogok lehessenek.

„Mindig is szerettem gyerekekkel lenni, azt éreztem van bennem valami, amit át tudok nekik adni. Elsőre sajnos nem vettek fel a tanítóképzőre, akkor elmentem a kekszárgyba dolgozni, de szerencsére másodjára sikerült a felvételi, és aztán minden olyan magától értetődő volt. Kezdőként rögtön kaptam egy osztályt, és már az első három hónapot napközis tanárként végig helyettesítettem. Kemény volt, de sokat tanultam belőle. Ez az iskola mindennek az alfája és az omegája az életemben” – fogalmazott a 2013 óta már igazgatóként tevékenykedő pedagógus. „Fontos, hogy elfogadjuk a fiatalokat feltételek nélkül, akkor sokkal gördülékenyebb a közös munka. Társakként kell fellépnünk, másként nem működik” – hangsúlyozta Szöllősi Zoltánné.

Zsóka néni állítja, egy iskolában az első helyen mindig a gyerek van, sőt, a másodikon és a harmadikon is, majd sorrendben jönnek a pedagógus kollégák és a szülők. „A kölcsönös tisztelet nálunk jól működik, sport egyesületekkel és civil szervezetekkel is kiváló kapcsolatot ápolunk, a társadalmi felelősségvállalás, a rászorulók megsegítése is a kitűzött céljaink között szerepel” – árulta el a vezető, aki gyorsan hozzátette, hogy a sport mellett a népművészet is építő köve az intézménynek, csakúgy, ahogy a tehetséggondozás.

„Az a cél, hogy a gyerekek olyan tevékenységet találjanak, amiben az örömüket lelik, és amitől a saját maguk megítélése, az önbizalmuk a helyére kerül. Ha ez megvalósul, akkor mindenki csodákra képes” – tette hozzá egykori osztályfőnököm. Zsóka néni életében a sport mindig is kulcsfontosságú volt, atlétikában majd kézilabdában is komoly sikereket ért el, de egy sérülés majd a családalapítás okán, az iskola mellett több mint 20 évig maradt az aerobik oktatás. Mindig támogató mérnök férje mellett, két csodálatos lánnyal áldotta meg az élet, ma pedig már ötödik unokájuk születését várja szerető családja körében.

Nem gondol még a nyugdíjas évekre, de azt elárulta, hogy szabadidejében szívesen olvas, kertészkedik, és a jövőben tanulna is, négy diplomája mellett fejlesztené nyelvtudását és a zongorázással is kacérkodik. Kívánom, hogy minden álma váljon valóra annak, aki az én álmaim megvalósításában is főszerepet játszott!