A szeretet nem csupán erős érzelmekben nyilvánulhat meg, hanem ezer apró dologban, mindennapi tettekben, gesztusokban. Ez jutott eszembe a bácsai templom nyitott ajtaját látva, hiszen hétköznap délelőtt, tartva a rongálástól, lopástól, szinte mindenhol zárják az Isten házát. Itt viszont csak a kihelyezett Szentírás köszönti, illetve figyelmezteti a belépőt.

– A kereszténység a többletszeretet egyháza – mosolyog csodálkozásomat látva a közelmúltban Szent László-éremmel kitüntetett dr. Egresits Ferenc plébános. – Ezért meggyőződésem, hogy a templomnak mindig mindenki előtt nyitva kell állnia. Sokan félnek ettől, de hála Istennek még semmi baj nem történt.

Kópházi horvát családból származik. Ősei annak idején a török elől menekültek a Dunántúl nyugati szegletébe, illetve Burgenlandba. Ők a gradistyei horvátok. Most külön örömmel tölti el az a tudat, hogy Szent Lászlóról elnevezett kitüntetést kapott, hiszen a magyar lovagkirály alapította a zágrábi egyházmegyét.

A kis Ferenc az óvodában hallott először magyar szót, az iskolában már így tanult, de otthon később is anyanyelvükön beszéltek. Neveltetését, vallásosságát meghatározta nemzetisége, horvát lelkisége.

Pannonhalmi bencés diákként bizony meg kellett küzdenie nyelvünkkel, de ez olyan jól sikerült, hogy kedvence lett a magyar irodalom. Rengeteget olvasott és olvas, rájött, hogy a versek, prózák nemcsak a beszédjét fejlesztik, hanem lelkileg-szellemileg is jobbá teszik. Ady, József Attila, Reményik, Nagy Gáspár – sorolja a számára legkedvesebb költőket. Akár lelkigyakorlatot tart, akár szentmisét mutat be, rögtön visszhangzik benne az odaillő vers, amit meg is oszt hallgatóságával. Az élet értelmét kereső, jó gondolatokat ébresztő könyveket szívesen ajánlja híveinek.

S hogy a tudományos munka vagy a gyakorló papság áll közelebb hozzá? Vallja, mindegyiknek megvan a varázsa, boldoggá teszi, hogy művelheti ezt is, azt is.

Tizenöt évig volt a hittudományi főiskola és a papnevelő intézet rektora. Igazgatása alatt zajlott le az intézmény akkreditációja, vagyis hivatalos állami elismertetése. Kihívás volt, de örömmel töltötte el, csakúgy, mint a tanítás. Nemcsak a leendő papokat oktatta, hanem részt vett a hitoktató, hittanárképzésben is. A papnevelésben a reformok híve volt, ám ezeket már nem volt alkalma megvalósítani, elfogadtatni.

Tizenegy éve lelkipásztor Bácsán. Nincs könnyű dolga, mert egy gyermekkori sportbaleset következménye egész felnőtt életében akadályozza a szabad mozgásban. A gerincfájdalommal már rég megtanult együtt élni.

Itt Bácsán kis létszámú, ám jó közösségbe került, melynek nagy részét a tősgyökeres falubeliek alkotják, míg az Ergényi-lakótelepen élők többsége inkább mindenért a „városba” megy. Nehéz lebontani a láthatatlan határokat őslakosok és betelepülők között, de a lelkipásztor szerint idővel oldódik a tartózkodás.

Egyébként a hívek is büszkék kitüntetett papjukra, egyikük így fogalmazott: nagyon vártam, hogy végre felfigyeljenek a mi atyánkra!