Molnár Vid Bertalan arcképét egy, a győrszentiváni Szlatki Jenő nyugalmazott tanár fotógyűjteményéből származó képről sikerült azonosítani, addig ugyanis nem tudták, hogyan nézett ki a zárdaépítő kanonok. Ez is kiderült az Életünk utcái, terei helytörténeti sorozat legutóbbi előadásán, a Kisfaludy Károly Könyvtárban.

Győrszentiván közösségi és kulturális életét mutatta be dr. Unti Mária nyugalmazott főiskolai tanár, akinek előadását Szlatki Jenő fotógyűjteményéből származó képekkel illusztrálták.

Az érdekelődők megtudhatták: jövőre lesz fél évszázada annak, hogy Szentivánt Győrhöz csatolták, a lakosság lélekszáma pedig mára 16 ezer fölé nőtt. A településen már az 1890-es években olvasóegylet működött, a könyvtárat 1853-ban alapították. Az 1900-as évek elején olyan közösségek, csoportok alakultak mint a az Iparos Ifjak Egyesülete vagy a Római katolikus Ifjúsági Egylet, melyeknek célja a hazafias, keresztény szellemű nevelés, a kultúra és a gazdasági ismeretek terjesztése volt.

Dr. Niszler Teodoz bencés tanár, plébános 1920-ban szervezte meg a Mária-kongregációt a leányifjúság összefogására, amelynek félszáz leány volt a tagja. 1940-ben került Szentivánra az akkor 28 éves dr. Markos János káplán, aki fiatalos lendületet adott a helyi csoportoknak, és fő célja a falu és a telepi ifjúsága közötti ellentétek megszüntetése volt.

1941-ben Olaffson Placid atya a telepi lányok összefogásával létrehozta a dogozó lányok egyesületét, a lányok színielőadásokat tartottak és önkéntes munkát végeztek. Aztán 1949-ben minden hitmozgalmi egyesületet működését felfüggesztették és 1960-ig szinte semmilyen közösségi tevékenység nem folyt a településen – mesélte Unti Mária.

Ekkor kezdődött a klubmozgalom kiépítése, 1962-ben megalakult az énekkar, 1973-ban az idősek klubja, ezek a mai napig működnek. 1994-ben hozták létre a Szentivániak Szentivánért alapítványt, amely az egész falu közösségét megmozgatta. Feltárták a település múltját, összegyűjtötték a helyben fellelhető szellemi és tárgyi néprajzi értékeket, melyet a Kincsesházban mutattak be, könyveket, kiadványokat jelentettek meg a falut és az ott élő családokat bemutatva – tájékoztatott a nyugalmazott tanárnő, aki évekig az alapítvány elnöke volt.

Ma Szalóki Albert atya vezetésével működik a Plébánia Segítő szolgálata, 2001-ben alakult meg a Genesius színjátszó csoport, 2007-től pedig a helyiek közösségi és kulturális életét a Molnár Vid Bertalan Művelődési Központ fogja össze és szolgálja.

Szlatki Jenő nyugalmazott tanár tősgyökeres szentiváni, gyerekkora óta érdekli a fényképészet és a falu története, ma félezer digitális kép őrzi Győrszentiván múltját. A legkorábbi a 19. század végéről származó, Molnár Vid Bertalant ábrázoló kép. Az ő kezdeményezésére épült zárdát 1889-ben adták át, Szentivánon, hét évvel később pedig a régi temetőben helyezték örök nyugalomra a kanonokot. Sokáig azonban nem tudták, hogyan is nézhetett ki a zárdaépítő, Szlatki Jenő kezdeményezésére azonosították régi képek, leírások nyomán. A fellelt fotó alapján készült rézkarc a róla elnevezett művelődési házban található.

A gyűjtemény Szlatki Jenő saját képei mellett szentiváni falukutatók, dr. Gunyhó Imréné Zászlós Erzsébet és Harsányiné Ferencné Miletics Ilona gyűjteményeit tartalmazza, amelyeket digitalizált.

Ma több mint félezer digitalizált fénykép őrzi a település történetét, a tájképek mellett csoportképek, portrék, katonai fotók, vagy éppen a korabeli sporteseményeket megörökítő felvételek találhatók – hangsúlyozta az előadó. A gyűjtemény pedig folyamatosan gyarapszik.