„Hoztunk néhány jó döntést életünkben. Ezek közül az egyik az volt, hogy a Széchenyi István Egyetemet választottuk” – vallja Brian Sanders és Preisz Judit, akik különböző kontinenseken nőttek fel, mégis a folyók városában keresztezték egymást az útjaik. Az ottawai fiú és a zalaegerszegi lány a győri egyetem nemzetközi közösségének köszönhetően ismerkedett meg egymással – a találkozásból aztán szerelem szövődött, a szerelem pedig házassággá érett. Következzen az ő történetük.

A sors útjai kifürkészhetetlenek – szokták mondani. Gondos terelgetés vagy a véletlenek játéka folytán, de az élet úgy hozta, hogy egy ottawai fiú, Brian Sanders beadta jelentkezését a győri egyetemre. Talán mindez egészen másként alakult volna, ha oktatója nem hívja Magyarországra. Tanára ugyanis úgy döntött, hazánkban folytatja karrierjét és diákjának is azt ajánlotta, éljen a lehetőséggel. A professzort dr. Feszty Dánielnek hívták, aki 2017 óta a Járműfejlesztési Tanszék vezetője a Széchenyi István Egyetemen.

„Akkoriban szereztem meg diplomámat repülőmérnök szakon. Egy kedves oktatóm, dr. Feszty Dániel javasolta, hogy jöjjek Magyarországra, a Széchenyi István Egyetemre, ahol a járműmérnöki mesterképzésen folytathatnám tanulmányaimat. Mellette pedig állásajánlatot is kaptam az Audi Hungariánál. Izgalmasnak hangzott Európában tanulni, ezért szívesen vállaltam a győri kalandot” – mesélte Brian, aki ekkor még nem tudta, hogy a képzés és munka mellett élete párját is megtalálja Győrben.

Judittal először a nemzetközi hallgatói közösség egyik eseményén találkoztak, ahol az akkor műszaki menedzser alapképzése vége felé járó lány mentorként tevékenykedett.

„Sokáig dolgoztam aznap, késve érkeztem a rendezvényre” – emlékezett vissza első találkozásuk napjára Brian. „Leültünk egy asztalhoz, ahol aztán beszélgetni kezdtünk. Rögtön szimpatikus volt. Körülbelül egy hónappal később egy szórakozóhelyen találkoztunk. Olyan volt, mint a filmekben, valósággal egymásba botlottunk. Azután randevú randevút követett, nem volt megállás” – idézte fel kapcsolatuk kezdeteit Brian.

Brian és Judit történetében a távolság ironikus módon mindig szerepet játszott. Először 2019 első félévében, amikor is Judit kiküldetésben dolgozott Németországban fél éven át, közben pedig logisztikai mérnök mesterképzést végzett levelező tagozaton a Széchenyi István Egyetemen. A hat hónapos kiküldetés alatt csak havonta egyszer tudtak találkozni. Alig telt el némi idő, hamarosan újabb nehézséget kellett átvészelniük: a pandémiát. Mivel a koronavírus-járvány pont olyan szerencsétlen időszakban érkezett, amikor Briannek nem volt vízuma, ezért a kanadai fiúnak a szabályok értelmében el kellett hagynia Magyarországot.

„Mindenhol lezárták a határokat, ezért majdnem egy évig nem láthattuk egymást. Egyedül karácsonyra tudtam elutazni Kanadába Brianhez, de csak azért engedték meg, mert egy évig együtt éltünk, ezért az ottani törvények szerint élettársaknak számítottunk” – elevenítette fel a történteket Judit. Végül minden jóra fordult: Brian talált új állást Magyarországon, Veszprémben, Judit pedig követte őt a Bakony fővárosába.

„Nem is volt kérdés, hogy Magyarországon tervezzük a jövőnket. Ide köt a munkánk, és úgy érezzük, itt boldogulni tudunk” – tette hozzá Judit. „Jelenleg Veszprémben élünk, közös lakásban. A munkahelyeink szemben vannak egymással, ennél ideálisabbat nem is kívánhatnánk. Ennek ellenére továbbra is Győr az első számú célpontunk, és amint lehet, szeretnénk oda is költözni. Sok barátunk él ott, sok kellemes emlék fűz a városhoz minket” – fogalmazott.

Judit szerint ma már ha nem is szokványos, de egyáltalán nem különleges egy nemzetközi párkapcsolat. Mint mondja, a kommunikáció nem jelent akadályt, és a kulturális különbségek is leküzdhetők.

„Persze néha egy-egy szót vagy kifejezést magyarázni kell, de ez sosem okoz problémát, sőt azt hiszem, hogy bár más az anyanyelvünk, Brian az, aki a legjobban megért engem a világon” – árulta el Judit, aki úgy vélte, szülei is hamar megszerették párját. Brian édesanyja pedig magyar kurzusra iratkozott be az interneten, annak ellenére, hogy fia kedvese tökéletesen beszél angolul.

Brian és Judit, amikor csak tehetik, felveszik a kirándulócipőjüket és beutazzák a világot. Európa számos országában jártak már, a Covid-időszak alatt pedig Magyarországot ismerték meg jobban, Békés kivételével az ország valamennyi vármegyéjét érintették. A járvány lecsengése után is egy utazást terveztek, Brian ekkor döntötte el, hogy megkéri párja kezét.

„Sietnem kellett, mert Judit váratlanul előrehozta az utazás időpontját. Szűk egy hónapom volt csak hátra. Rendeltem egy gyűrűt Kanadából, amelyik az indulásunk előtt három nappal érkezett meg. Azt terveztem, magyarul fogom feltenni a nagy kérdést, a kollégáim segítettek a helyes megfogalmazásban. Memorizáltam a szöveget, de természetesen a nagy idegességben elfelejtettem, és csak annyit tudtam kérdezni: hozzám jössz feleségül? Igent mondott. Aznap este két hét stressz után végre nyugodtan aludtam” – nevetett Brian.

Brian és Judit tavaly óta házasok, Zalaegerszegen keltek egybe. Mivel a násznép kanadai részéről akadtak, akik nem tudtak eljönni a szertartásra, ezért szeptemberben egy második lakodalmat is tartottak Kanadában, ahol már Brian teljes rokonsága és baráti köre is együtt ünnepelhette az ifjú párt.

„Természetesen hiányzik a családom és a barátaim. Manapság viszont a technológia segítségével közel tudunk maradni egymáshoz” – ecsetelte Brian, aki azt tervezi, minden évben két hónapra Kanadába utaznak Judittal, és távmunkában dolgoznak. „Ha ezt meg tudjuk csinálni újra meg újra, akkor még a távolság sem választhat el minket egymástól” – húzta alá a kanadai fiú.

A győri egyetemi évek tehát megváltoztatták mindkettejük életét. Judit két félévet töltött külföldön, az itthon töltött szemeszterek alatt pedig mentorálta a külföldi hallgatókat. Ha nincs az a bizonyos nemzetközi vacsora, talán sosem ismeri meg élete szerelmét.

„Meghoztunk néhány jó döntést életünkben, ezek közül az egyik biztosan az volt, hogy annak idején a Széchenyi István Egyetemet választottuk” – jelentette ki Judit. „A nemzetközi közösségnek köszönhetjük, hogy találkoztunk egymással. Emiatt mindig hálásan gondolunk vissza a győri évekre” – összegzett.

Szöveg: Széchenyi István Egyetem