Régi játékokat gyűjt Laposa István, egészen pontosan főleg Schenk-katonákat. Ott volt az idei Győrkőcfesztiválon is egy látványos kiállítással, és örömmel töltötte el, hogy sok apuka rácsodálkozott a régi kedves játékokra. Ismerjük meg egy kicsit jobban Istvánt, aki a boldog gyermekkor egy szeletének lelkes őrzője.
A győri Laposa István három gyermek büszke édesapja, s aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy egy igazi lélekember: míg a Covid-járvány nem szabott határokat, rászorulóknak ingyenes ruhagyűjtésben és -osztásban is segített. Na meg az is tény, István egy kicsit bogaras. Szerencsére! – szögezzük is le gyorsan! Hiszen a kis jótékony flúgnak köszönhetjük, hogy olyan kincseket őriz és mutat meg az utókornak, mint például a mára már legendássá vált Schenk-katonák.
„Azt pontosan nem tudom megmondani, felnőttként mikor és miért kezdtek el érdekelni a régi játékok, de gyerekként nyilván szerettem, amiket kaptam, sokat játszottam velük. Akkoriban még nem volt divat, hogy a szülők szinte mindennap valami játékkal jöttek haza, így talán jobban is örültünk bárminek és jobban megbecsültük őket. Jó ideje szeretek nézelődni az internetes piactereken, a gyerekeknek is szoktam onnan rendelni ezt-azt, s egyre több régi játékra csodálkoztam rá, hogy „Jééé, ilyen nekem is volt…”
Akadt, amiből rendeltem is, mert megtetszett, s reméltem, hogy itthon is sikere lesz. Kiskoromból csak néhány régi játékom maradt meg, de jó volt látni, hogy a gyermekeimnek is örömet szerez az, ami egykor nekem. Valahogy így indult ez az egész bolondéria…”
Istvánnak egykor az úgynevezett Schenk-katonák voltak a kedvencei, amelyek története egészen 1975-ig nyúlik vissza. Schenk Károly kisiparos a német Playmobil-figurákat másolta le itthon, s dobta piacra a fröccsöntött műanyag katonákat. A koncepció pedig ugyanaz volt, mint külföldön: az alapkatonák kiegészítői cserélgethetők, így tulajdonképpen egy „öltöztetős” figurát kínáltak, amely számos verzióban volt variálható. Nagyon gyorsan nagyon nagy sikert értek el a Schenk-katonák, főleg mert karácsony előtt jelentek meg a piacon.
„A fantáziavilágot rendesen megmozgatták, hiszen úgy alakíthattuk őket, ahogy csak szerettük volna. A kiegészítők, a várak is segítettek ebben, illetve az is, hogy tematizálva is voltak, csakúgy, ahogy a Playmobilnál. Volt vadnyugati, indiános, lovagos téma, kalóz, római, de még űrhajós is. Schenk Károly viszont nagyon jó érzékkel arra is figyelt, hogy a magyar történelmet belevigye a figurákba, így huszárok és Hunyadi-katonák is megjelentek. Búcsúkban, trafikokban lehetett venni ezeket a katonákat. Többnyire egy darabot zacskós vagy dobozos kiszerelésben, vagy ötöt egybecsomagolva. Illetve külön csomagként szekereket, ágyúkat, sátrakat. Nem voltak drágák, így a szülők sok-sok kisfiúnak vették meg őket. Egyébként a várakat még most is gyártják – igaz, az évtizedek alatt több vállalkozó készítette, tehát már régóta nem Schenk Károly.”
István azt mondja, hatalmas varázsa volt ezeknek a katonáknak. Mesélte, előfordult, hogy egy figura Hunyadi-katonaként kezdte, majd osztrák császári lovasként fejezte be a játékot. Rengeteg variálási lehetőség létezett, a gyermek fantáziavilága pedig fejlődött, míg játszott, soha nem volt unatkozás. A ’80-as években talán nem is volt olyan magyar fiús háztartás, ahol ne lett volna Schenk-katona. Ráadásul a strapát is elég jól bírták, így családokról családokra is vándoroltak, ha egy helyen már kinőtték a gyerekek. Az évek alatt többnyire a kiegészítők vesztek el, vagy roppantak meg egy-egy kék-fehér papucs alatt…
A gyártásnak a ’90-es évek vetettek véget. Egyrészről a rendszerváltás után beözönlő rengeteg olcsó játék nagy konkurenciát teremtett. Másrészről a költségek – alapanyag, energiaárak – növekedése sem tett jót az üzletnek. Eljött az idő, mikor napi tízezer darab katona legyártásáért nem is volt érdemes bekapcsolni a fröccsöntőgépeket. Volt egy hosszabb leállás ezen okokból 1995-től. A gépek 1998-ban indultak újra, de ekkor jött a Playmobil, és jogosan tette szóvá a figurák és kiegészítők egyezését. Így onnantól – 2000-es év – újat már nem lehetett gyártani, de a meglévő készletet még kiárulhatta a Schenk vállalat. S ahogy telt az idő, úgy váltak ezek az egykori búcsús, trafikos játékok egyre érdekesebbé és értékesebbé.
„Az elsőt katonáimat 2010 végén vásároltam, s onnantól tulajdonképpen nem volt megállj. Persze ésszel csináltam, soha nem a mennyiségre, hanem a minőségre mentem. Sajnos a gyermekkori katonáim nagy részét elajándékozták a szüleim, ezt gyakran fel is emlegetem nekik…” – nevetett István, aki viszont sok helyről ajándékba vagy tábla csokikért cserébe kapta meg őket, hiszen vagy a padláson porosodtak, vagy nem volt gyerek, aki játszott volna velük, az egykori tulajok pedig szívesen adták jó helyre a régi játékokat.
„Az értékük is megnőtt. Annak idején az 1 darabos verziót „20 forintos katonának” is hívták, ennyit kértek értük, az ötös sorért pedig 100 forintot. Most egy régi, sokat játszott figura 1500-2000 forint a neten. Persze a ritkább darabok ára ennél jóval magasabb. Sőt, egy bontatlan csomagolású ötös sor elérheti az 50 ezer forintot is. Egyébként az országban közel 100-150 ember gyűjti a Schenk-katonákat, eltérő intenzitással, ahogy ez lenni szokott. Én arra próbálok figyelni, hogy olyan legyen a gyűjteményem, hogy azok a darabok legyenek meg, amik engem érdekelnek, amelyek nekem fontosak. Most közel 500 katonám van, s szinte majdnem minden megjelent figurából van legalább egy darab. Plusz természetesen a várak, kocsik, ágyúk, sátrak, miegymás. Tehát sokkal inkább átfogónak mondanám a gyűjteményem, mint számszerűleg gazdagnak.”
István azt mondja a Schenk-katonákkal kapcsolatos tervei 95 százalékban megvalósultak, már csak a finomhangolás van hátra. Egyébként a gyűjteménye nincs otthon kiállítva, nem nézegeti őket, nem játszik velük, bent vannak dobozokban és várják a kiállításokat.
„Persze néhány darab elöl van, a gyerekek is játszanak velük. Nekem most az a célom, hogy minél több helyen megmutathassam a gyűjteményem. A Győrkőc Fesztiválon is szuper volt részt venni. Oda ráadásul győri történelmi eseményeket is megformáltunk, mint például a kismegyeri csatát és a Vaskakas legendáját, azaz Győr visszafoglalását a törököktől. Jó érzés volt, hogy több apukának fátyolos lett a tekintete, amikor meglátta ezeket a régi játékokat, hiszen a gyermekkoruk elevenedett meg egy pillanatra. De vittünk ki más régi játékokat is, például dugós puskákat. Azoknak is hatalmas sikerük volt. Szóval én készen állok arra, hogy ahová hívnak minket, megmutassam a gyűjteményem, mert szeretném, ha a mostani gyerekek látnák: meg lehet becsülni a játékokat, és bizony az apukájuknak is csodás gyermekkora volt. Az meg külön öröm, hogy a feleségem és a családom támogat ebben a szenvedélyben. Nekik nagyon sokat köszönhetek!”
István egyébként jegyzett a gyűjtők körében, többen fordulnak hozzá kérdésekkel, tanácsokkal. Sőt, Papucs András az Én is szerettem a mini emberkével játszani című könyvében még írt is a Schenk-katonákról, s élvezte a közös munkát a szerzővel.
Sajnos Schenk Károly idén, 85 éves korában elhunyt, ám a Schenk- katonák iránti érdeklődés nem csökken a rajongókban. Egy budapesti gyűjtő most is dolgozik egy átfogó könyvön, hogy az utókornak is fennmaradjon minden, amit tudni lehet ezekről az egykor olcsó, egyszerű, de rengeteg örömet okozó játékokról. S jó tudni, hogy Győrben is van egy lelkiismeretes fiatalember, István, aki kész másoknak is megmutatni csodás gyűjteményét, keressék hát bátran!
Galéria: Ács Tamás
Tv-s szerkesztő: Németh Boglárka